Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - Győry Dezső: Négy vers

A hatvanéves

Nevét jól ismeri nemcsak az idősebb nemzedék

— ismerik a fiatalok is. Győry Dezsőben azt a költőt

— írót köszöntjük, akit életének nagyobb része ide- köt, s írásai is javarészt idefűzik.

Itt született, innen indult útnak, s a szlovákiai magyar irodalomnak nincs maradandóbb és haladóbb költői hagyománya. Forró diákfejjel éli át az első világháborút és a 19-es magyar proletárforradalmat. Következményeit komoly figyelemmel kíséri s a saját bőrén érzi. Költői pályáján azonban nem ezek az élmények indítják el. Csak elraktározza élményeit, amelyek aztán a nemzetféltő s a magyar kisebbségi sorsot prezentáló verseiben jutnak kifejezésre. Győry Dezső sorsát és költészetét nem lehet elválasztani a szlovenszkói magyar kisebbség életétől. Politikus költő — mondták és mondogatják — ami ilyen tekintetben költői felfogásnak és küldetésnek is megfelel.

Harcai a magyar kisebbség jogaiért mindig magasabb, humánusabb elvet követtek és egyben szociális érvényűek is voltak. Költészetének progresszív jellege főképp az antifasiszta népfrontos állás- foglalásban nyilvánult meg.

T. L.

Szociográfiai kérdőívem

Ültetett, kapált, gyomlált, töltött, mióta bírja az eszét, körbe dolgozta az országot és tönkre szép-volt termetét.

Hol az idő már, amikor még, ha elaludt a csirkeól, csak sikongva tudott kiszökni az úrfiaknak karmiból?

A melle után ki se nyúl már, az élete repedt fazék, húsz év munkája, kilenc ezres, a magyar postatakarék

könyvében annyi mint a nulla. És lassacskán már ötvenes.

(A gyermekének apja eltűnt, mikor alig volt öthetes

az ártatlan. Ravaruszkából írt utoljára egy lapot.)

Azóta nem hált férfiakkal, s tizenkilenc helyen lakott.

verseiből

Gyóry Dezső