Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Illés Béla: Tanköltemény (elbeszélés)
— Értem — mondotta Petrov és a rövid szó után hosszan hallgatott. A mellette ülő feketehajú tábornok megjegyezte: — Valami történelmileg újnak vagyunk tanúi. Eddig többször megesett, hogy katonák — munkások, parasztok, értelmiségiek — mellénk álltak tisztjeik és tábornokaik nélkül, sőt azok ellenére. Most először történik meg, hogy tábornokok állnak mellénk — katonák nélkül. — Ezt ne fordítsa! — szólt az őrnagyra Petrov. Aztán ő vette át a szót. — Az uraknak, legalább is egyelőre, nincs hadseregük. Viszont a feladatukat, úgy látom pontosan tudják: fel kell szabadítani Magyarországot a német megszállás alól. És véget kell vetni Szálasi rémuralmának. Ehhez természetesen hadseregre van szükségük. Nos, mi adunk hadsereget — e feladat megoldására. Egy hét alatt, de lehet, hogy még rövidebb idő alatt húsz-huszonötezer magyar hadifoglyot fegyverzünk fel. Elég — több mint elég — hadifogoly honvédtiszt is van. Azokat is felfegyverezzük. Ruhát, fegyvert, lőszert, tüzérséget adunk az új magyar honvédseregnek és az így létrehozott hadsereget szovjet tankok és szovjet repülők kísérik — Budapestig. Természetesen egy húsz-huszonötezer főnyi, vagy akár kétannyi magyar hadsereg nem elégséges erő arra, hogy szembeforduljon a németekkel, hogy legyőzze Hitler csapatait. De ott leszünk mi is a harcban! Mi vállaljuk a nehézségek, az áldozatok oroszlánrészét. Viszont nagyon helyes lenne — hasznos és szép is a jelen és jövő szempontjából egyaránt —, ha magyar csapatok harcolnak mellettünk Magyarországért és magyar csapatok vonulnak be elsőül Budapestre. A magyar nép sok szenvedéstől mentesül, ha magyar katonák mentik meg. Tehát... A javaslat láthatóan meglepte nemcsak Miklós Bélát, de Kéry Kálmánt is. Elsőül ő szólalt meg: — A vezérezredes úr, illetve a szovjet parancsnokság megbízik annyira a magyar hadifoglyokban, hogy fegyvert ad a kezükbe? — Iflen — felelte Petrov. — A hadifogoly magyar tisztekben is megbízik? — Azokban is — felelte Petrov —azok is magyarok és önökben is, uraim, akik az új magyar honvédsereget Budapestre vezetik. Az önök hazájának sorsáról van szó. Miklós és Kéry pár percig suttogtak, aztán Kéry kérte a tárgyalás felfüggesztését. — Rendben van, uraim — mondotta Petrov — szünetet tartunk. Délután hét órakor folytatjuk a tárgyalást. A fekete hajú tábornok (a szovjet őrnagy tolmácsolásával) megkérdezte: — Ismerik az urak a hadihelyzetet? — A három nap előttit — felelte Kéry. — Debrecen. Kecskemét, Baja — mondotta a szovjet tábornok — már ezek a városok is felszabadultak. Az értekezlet itt megszakadt. Az ebédnél, melyet Petrov vezérezredes adott Miklós Béla tiszteletére, a magyarul beszélő szovjet őrnagy mellett ültem. Megtudtam róla, hogy magyar, budapesti. Politikai emigráns, hosszú éveken át Moszkvában élt. Azt mondotta, 3,
