Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: A szó elhangzik az írás megmarad
kirínak belőle. Ilyen pl. ez. „Árulja csak el, Fura úr, miért jött hozzám“ — e helyett: mondja csak... Ilyen az a kifejezés is Tudor tanfolyamra jelentkezéséről, hogy bár a népiskolában hanyagságáért sokszor büntette tanítója, „ettől eltekintve mégis csak jelentkezett a szakiskolára“. Az ettől eltekintve helyén jobban esne ezt olvasni: de azért. Ugyanilyen Mács stílusába bele nem illő kifejezések a következők is: „A jelhőkkel paktáló hegyek szemellenzőim ez alkalommal"; „A vidék zajnak, vonatrobog ásnak, távoli hangszórók műsorának tárolója", „A harmincas évek nehéz válsága végképp elporlasztja a hitet". (Ez az utóbbi nem is könnyen érthető.) Kisebb jelentőségű a felsorolt hibáknál az, hogy Mács néhányszor eltéveszti a ragok és névutók használatát. így „a tejhozam iránti kíváncsiságát" említi, holott kíváncsiságunk nem valami iránt, hanem valamire irányul. Ilyen ez a kifejezése is: „Ő bujtotta fel irányomban a kacagóiak ellenséges érzelmét“ — helyesen: ő bujtotta fel ellenem a kacagóiakat. Más: „Nénje a birtokrészt tette eladóra" — helyesen eladóvá. Helytelenül használ -ú képzős melléknevet -i képzős helyett; pl. régi módú ráncos csizmát ír régimódi helyett vagy középkorú képre emlékezteti őt valami középkori helyett. A megszokott és általánosan használt szólásmódokon nem kívánatos változtatni. Nem tetszetős tehát azt írni hogy „ott az élet nem tejfelbe kanál" vagy „ott sem tejfelbe kanál az életem“ a megszokott és jobban kifejező nem fenékig tejfel helyett. Kisebb ilyesféle szótévesztések az ilyenek: „Bekötözi az istállóba a teheneket“; helyesen: beköti; a sebesülteket kötözzük be. Ilyen mag: ..Az udvaron hánykódó li-lom“, amely bizonyára nem hánykódik, hanem hányódik. Más: „Nem fonnyad el arcáról a fiatalság pírja, virága.“ Helyesen: nem fonnyad le, sőt még odaillőbben: nem hervad le arcáról a fiatalság pírja. Nem mondjuk azt sem, hogy valaki „aktatáskával a kézben“ lép be, hanem: a kezében. Az is egy megszokott szólásmód helytelen elváltoztatása, ha ezt írjuk: „Csákó István nagyon jól értett ahhoz, hogy két legyet üssön". Hiányzik innen a hozzátartozó: egy csapásra. A képzavarra is akad egy-két példa Mács írásaiban. Ilyenek: „A nap vérvörösen izzó korongja leszállt a hegyek mögé, hogy pihenésre hajtsa fejét", ahol jól meggondolva a nap korongjának a fejéről van szó. Más: „Pitéi elvtárs derékig beleszaladt a kor vizébe." A klasszikusainkból vett idézetekkel is egy kissé pontosabban kell bánni, mint ahogy Mácsnál egy helyen előfordul. Ezt írja: „Ha Petőfi lenne a szemlélője, alighanem itt is elmondaná ugyanazt, amit Rozsnyóról mondott: hogy megbújik a völgyben, mint a kalap sarkába dobott egyforintos." Petőfi ismert, sokat idézett hasonlatában nem akármilyen kalapról és nem egyforintosról van szó; az ő hasonlata ez: Rozsnyó úgy fekszik a hegyek közt, „mint az alamizsnakrajcár a koldus kalapjában“. No de elég is lesz a stílushibák felsorolásából. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy Mács írásaiban a helyesen fogalmazott, jellegzetesen kifejező mondatok és sok találó népi kifejezés alkotja a túlnyomó többséget. A felsorolt stiláris hibák csak olyanformán fordulnak elő írásaiban, mint a szépmintázatú szövetekben egy-egy szövési hiba. Aki az egészet nézi, talán észre lsem veszi. De a szövési hiba másodrendűvé teszi a szövetet. Az irodalmi mű egységes, helyes stílusából kirívó hibák is egy kissé csökkentik a mű értékét. Ezért hívom fel rájuk a széptehetségű író figyelmét, hogy kerülje el őket. A tehetség kötelez és kötelez elsősorban műgondra és állandó továbbfejlődésre.
