Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: A szó elhangzik az írás megmarad
cok tájszavait. De más helyen előforduló „paticskerítés", „kikarított", „buddo- gott“, „tirhulj“ szavak jelentése is csak bizonytalanul sejthető a tájnyelvben járatlan számára. Egy másik kifogásolható elem Mács stílusában egyes szavaknak szokatlan és nem egészen helyes értelemben való használata. Példák erre a következők: „Fattyán csak állt, aztán mint aki nagy dolgok tudálékosa, flegmán ütötte a vasat." Tudálékos az, aki voltaképpen nem ért valamihez. Márpedig itt éppen arról van szó, hogy Fattyán ért a fejés új módjához. A „flegmán ütötte a vasat“ pedig itt teljességgel érthetetlen. — Más: „De ha a jószágnak nem jutott annyi, amennyi, nem nyughatott addig, amíg a föld alól is elő nem teremtette a takarmányt.“ Annyi, amennyi lekicsinylő kifejezés, azt jelenti, hogy valami nem elégséges, kevés, tehát épp ellenkezője annak, amit az író itt mondani akar: ha a jószágnak nem jutott elég. Más: „Ösztönük, hidegvér paraszti természetük sugallatára cselekedtek így.“ A hidegvér nyugodt, meggondolt természetet jelent; nem hiba. De e szó mint jelző nem is igen alkalmazható. Nem szoktunk hidegvér emberekről vagy hidegvér természetről szólni, legföljebb hidegvérűekről. De itt ez mint roslszaló jelző nem is talál. Itt a helyes jelző ez volna: rideg. — Más: „A nap egyre hevesebben veri fényét." Igaz, hogy szokásos kifejezés a verőfény, de ilyen formában nem használatos; tehát egyszerűbben és helyesebben: A nap egyre hevesebben tűz. Más: „El ment a kedvem a munkától — töri fel a csendet Felvégi.“ A csendet nem lehet feltörni,legfeljebb megtörni. Más: „A gazda az incselkedő hangon felbuzdulva hazarohan.“ Felbuzdul köznyelvi jelentése fellelkesedik. Itt pedig sértődésről lévén szó, a helyes ige ez lett volna: felbőszülve. Más: „Borral telített kancsó.“ Telített lehet egy oldat, egy kancsó legfeljebb teli vagy telt. Más: (kínálásra) „Nem fogadkozhattam tovább.“ A kínálást nem fogadkozással, hanem szabadko- zással igyekezhetünk visszautasítani. Más: „Az asztalon egykönnyen gurigázni tudom a szemem." Az egykönnyen határozószó csak tagadó értelemben használható; így pl.: nem egykönnyen juthatsz oda. Itt a helyes határozószó ez lett volna: könnyen. A szem gurigázása az asztalon kissé erőltetett, nem szerencsés képes kifejezés. Egy kissé hosszabb idézet kell a következő helytelen szóhasználat megvilágításához. Az író ezt a kérdést veti fel: „Mi itt a megírni való?“ — és így felel rá: „Ha ezt keresed, ne nézd a régi időket... (rövidítem) hanem csak a felszabadulás utáni életre légy tekintettel." Helyesen: csak ezt nézd, csak ezt vedd tekintetbe, mert tekintettel lenni valamire a köznyelvben a kíméletet jelenti. Homályosság és némi ellenmondás van a következő mondatokban: (előzményük röviden az, hogy Fattyán szövetkezeti tehenész a magángazdálkodó Mokány Kisnek egy boglya tövében üldögélve magyarázza a fejés új módszerét. Mokány Kis ezt megértve, hazaszalad az új módszert kipróbálni. A próba sikertelenségének leírása következik itt a cikkben és aztán így folytatódik az elbeszélés: „Minekutána Fattyán uramat a heves természetű Mokány Kis a boglya aljában hagyta, feltápászkodott és utána indult.“ Ebből a mondatból bizony nem világos, hogy kicsoda és ki után indult. Leginkább úgy fest a dolog, mintha Mokány Kis lenne az, aki feltápászkodott és útnak indult, mert hiszen a mondat alanya Mokány Kis. Épp ezért meglepő a folytatás: „Mire a szép tavaszi reggelen a Mokány Kis portájához ért, hát már csak annak lehetett szemtanúja, hogy Mokány Kis után repül a kabát." Ezt a repülő kabátot sem lehet világosan megérteni.
