Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - VITA A REALIZMUSRÓL - Ilja Ehrenburg: Az érzések neveléséről
kájukat, s ennek ellenére nem osztják Poletajev és Petruhin mérnököknek a művészetről vallott nézeteit. Egy komszomolista lány azt írja, hogy az embernek a világűrben is szüksége lesz néhány szál orgonavirágra; ez igen kedves elképzelés volt — az embernek kell a romantika, a szeretet, a szépség. Jurij védelmezőinek egyike, Fenyin elvtárs azonban így ír: ,,A csokor orgona a világűrben csak azért jut maid, az emberek eszébe, mert minden élőlény sajátja a szaporodási ösztön.“ Beismerem, hogy ezek a szavak elszomorítanak, s nem véletlen, hogy általuk a világűrt meghódító ember az állat színvonalára süllyed. Egyfelől a holdig emelik az embert, másfelől nagy és bonyolult érzéseit a „szaporodási ösztön" színvonalára szállítják le . .. Az életben még nem egyszer tanúi vagyunk annak, mekkora aránytalanság áll fenn egyfelől az ember nagyszerű tulajdonságai között a munkában és másfelől egyhelyben topogása, értelmetlensége és gyakran durvasága között a magánéletben. Minél előbb megszűnnek ezek az ellentétek, annál kevesebb lesz a szellemileg korlátolt emberek száma, akik a mások kultúráját is korlátozni akarják, s annál közelebb jutunk a holdhoz és ami még fontosabb — a kommunizmushoz. Mivel segíthetjük tehát a művészetet? Elsősorban az érzések nevelésével. Igaz, az embert a tudomány és a munka, a család és a környezet neveli, művészet nélkül azonban nehéz legyőzni a közönyt, felébreszteni sok jó érzést vagy legalább elfojtani a rosszakat. Az ismeretek kifejlesztik az emberben a gondolkodás képességét, a művészet pedig megtanítja arra, hogy mélyen érezzen. Biok versei vagy Bach zenéje régen megalkotott művek, s megtalálják az utat a jövendő nemzedékekhez akkor is, ha a művészet ellenőrzői megtagadják tőlük az átutazási vízumot. De mi lesz Jurijjal?... Hogyan tegyük őt emberebbé? Nem kellene félretennünk Bachot és Blokot és beszélni erkölcseinkről, morálunkról, vágyainkról — arról, amit megtettünk s amit még meg kell tennünk?
