Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban
A szovjet forradalom eseményei nála nem légiesülnek szimbólumokká; lelkesedését „halványzölden izzó leadócsúcsok“ és az éterben cikázó elektromos hullámok röpítik a világba. Stílusa nem lassan hömpölygő ódái áradás, hanem a táviratok szaggatott, takarékos, de gyakran prózai közlésformája. — Ezen a tömör, s bizony kissé száraz nyelven zengi a moszkvai rádióállomás is a „sötét éjbe“ a szovjetek új diadalát: a békés munkára való áttérés első termelési eredményeit: „Szántó eke mögött boldog ember ballag, s a satu a gyárban már termi a készletet, mit holnap majd átvesz a népbiztos az Űj Társadalomnak.“16 Hasonló hangnemű verset olvashatunk még Mareštôl Eisenstein Patyomkinjáról17 és a berlini konflisról18, aki szomorú rezignáltsággal idézi Kari Liebknecht és Róza Luxemburg emlékét. Ami Mareš stílusának bizonyos fokú erénye, az egyúttal hatástalanságának és középszerűségének is forrása. A költő sajnos csak szándékaiban jutott el a modern kor ábrázolásáig, motívumai csak a technika korának külső jelenségeit ragadják meg. Nyelve, koncepciója nem tudott lírává forrósodni, s szabadversei nem sokban különböznek a prózától. Objektív „tényszerűségükben“ a legtöbb esetben csak a külvilág sematikus regisztrálását adják, s nem tudnak fellendülni a költészet érzelmileg és logikailag is sűrített művészi régiójába. — A Szovjetunió és a forradalom élménye egyetlen költőnél sem — se Seifertnél, se Maceknél, se Marešnél — puszta visszatükrözés, lelkes, de passzív szemlélet, N hanem kivétel nélkül mindig a harcba lelkesítés, a harcba lendítés lobogó zászlaja. „Kelet“ harcai a cseh proletariátus saját harcait, saját elhivatottságát erősítik és vetik felszínre. Arnost Dvorák a nemzeti múlt legmélyéről: a huszitizmus korából bányássza elő azokat a hagyományokat, amelyekhez visszanyúlva a leghatékonyabban fejezheti ki a jelen harcainak értelmét és tendenciáit. A „Nagy Mammon“ és a „Vörös“ táborának világméretű összeütközésében a táboriták évszázados jelszavaival indítja harcba a cseh munkásszíveket: „Hej husziták! Mi is körbe hát! Es fel a zászlókat, mik vérben áztak! És fel a szívet legszentebb esküre: e világ romlása és újjáépítése nagy művében, ezrek paradicsomában, hol nagyok csak azok lesznek, kiknek lelke és szíve nagy, 16 Michal Mareš: Rádió állomás. Munkás. 1923. 38. sz. 17 Michal Mareš: Mozi a szabadban. Munkás. 1923. 37. sz, 18 Michal Mareš: Kocsizás a berlini konflison. Munkás. 1923. 35. sz.
