Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban

S a nő ajkáról

nem hangzott el az öngyilkos rabok szolgai igéje:

Morituri te salutant Caesar!"u

A „cárok zord dicsőségét“ megdöntő vörös katonák áldozatteli harcait megelevenítő sorok ódái magaslatokba lendülnek, s nemesen csengő, igaz szavakkal ünnepük az általuk kivívott új országot, az emberi szabadságvágy új szimbólumát:

„Kalapáccsal, sarlóval

és nagy sugárzó nappal,

arany kalászkoszorúval

ellenállhatatlanul törtetsz

föld, világ, teremtő munkakedvese.

Hangod csak azoknak szól, kiknek erős a hitük.

Nem Ígérsz poshadt polgári kényelmet,

sem császárok olcsó babérját;

szerelmed fájdalmat igér, súlyos töviskoronát,

császári rabtartók és apró tányérnyalók csúfos röhejét.

Megvenni nem lehet szerelmed,

mert büszke vagy, szép vagy és nem vagy eladó.

Űj rend vagy, hol a föld mindenkié és tanítod a népeket.

Burzsoáktól ezerszer elátkozott,

új dicsőség, dolgozó emberek szabadulásának jelképe:

Szovjetoroszország!“

A költeményt közlő újságszám Macek halála alkalmából őszinte együttérzéssel veszi ki részét a cseh munkásság gyászából, s meleghangú negkrológban15 örökíti meg a proletárköltő írói és emberi arcképét: „a törékenytestű, halkszavú aggastyánét“, aki hihetetlen munkabírással küzdi fel magát egyszerű díszletező munkásból az emberi kultúra legmeredekebb magaslataira. — „Vállig érő ősz hajával, fehér hullámos szakállal olyan volt, mintha Marx képe lépett volna ki a rámából“ — írja az utolsó szereplését felidéző megemlékezés; majd meleg szavakkal mutatja be az ifjúkorában majdnem teljesen megsüketült öreg alakját, ámint „iskolás gyermekek éneklésére emlékeztető hangsúlyozással“ olvassa fel utolsó kongresszusi felszólalását.

A kép és az idézett vers is találóak, — kiválóan jellemzik a „csend világába“ kényszeritett, de a társadalom harcaiban onnan is aktívan résztvevő költő kicsit félszeg, a gondolatok elvonatkoztatott szférájában mozgó, de még így is harcos és tiszteletre méltó alakját.

Az ifjabbik generációhoz tartozó második ismert prágai kommunista költő: Michal Mareš versei már a győzelmesen megszilárduló munkáshatalom új problémáiról és új fejlődési szakaszáról adnak hírt az olvasónak.

Mareš költészete maga a megtestesült XX. század: mondanivalójába és költői képeibe léptenként betörnek a modern technika rohamosan terjedő vívmányai: az elektromosság, az autó, a film, a rádió...

14 Antonín Macek: Szovjetoroszországnak. Munkás. 1923. 62. sz.

15 Antonín Macek Uo.