Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban
és hiszek a Kommunista Kiáltványban, hiszem, hogy eljön egyszer a nap, mikor én is elégedett leszek s magasan, magasan, magasan Prága felett repülök aeroplánon." A vers inkább tükrözi a magános intelektuel átmeneti rossz sorát, mint az igazi proletár valódi nyomorúságát. A szegénységet, szükséget kívülről szemléli, s így nem meglepő, hogy a belőle kisarjadt szocialista gondolat feloldódik a költői képek líraiságában, ködös kontúrokba vész, :s a jövő is, amelyért százak és ezrek indulnak aktív harcba, csak bizonytalan és határozatlan árnyképekben jelentkezik. A befejezés neoprimitív, gyerekes kicsengése, minden hangulatossága ellenére is, inkább a seiferti ábrázolásmód korlátait, mint erényeit jelzi. Seifert költeményeiben nyomon követjük a tiszteletreméltó és egyenes költői szándék és a formai megvalósítás közti konfliktus halványabb vagy erősebb nyomait. Az „új“ forma küzd bennük a még újabb tartalommal a minőségileg magasabbrendű szintézisért. Seifert versei azonban — rendkívül igényes és magas színvonalú költői értékük ellenére — inkább még a küzdelmet, s abban is inkább a modern formai elemek állandó visszahúzó erejét képviselik, mint magát a győzelmes „újat“. A modernizmus átütő hatását érezzük a Külvárosok gyermekei c. versben is.11 A költemény a kórházban szenvedő munkásemberek megnyomorított sorsát és terveit vetíti az olvasó elé. A versben szinte tapintható a kórterem fojtott levegője. A lírai hős a betegség tompított, ködös appercepcióján keresztül fogja fel a külvilág eseményeit: az ápolónők, orvosok 'szorgoskodását, a környezet apró változásait. Ez a szürrealisztikus, kötetlen látásmód bizarr asszociatív ugrásokra készteti, s éppen e szokatlan gondolatkapcsolás valószerűtlenné és részben hatástalanná teszi a vers befejezését: V Ahány költemény, annyiféle „kórjel“, a különféle izmusok annyiféle hatása, amelyek letompítják, visszahúzzák a szocialista tartalom aktív kifejezését. Véleményünk szerint a Seifert költeményeiből kicsendülő „líraiság“, a szemlélődő és passzív magatartás, valamint formai bizonytalanságai, illetve változékonysága — lényegében véve a kispolgári magatartás és a politikai ösztönösség kivetítődése, ami bizonyos mértékig magát a mozgalmat is jellemezte. A hibái és fogyatékossága ellenére azonban Seifert lírája jelentős szerepet játszott a maga korában, s a Kassai Munkás legtöbbet publikált közleményei 11 J. Seifert: A külvárosok gyermekei. Munkás. 1924. 36. sz. „Fiúk legyetek újra mind egészségesek, hogy amikor a világ utcáján megkezdődik a nagy koncert, mindnyájan rázendíthessetek a forradalmi szimfónia vörös akkordjára. Ügy legyen!"
