Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SÁNDOR LÁSZLÓ: Néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez

Ostravában megjelent kommunista Magyar Nap és más lapok hasábjain verssel, versfordítással (Petr Bezruč, Robert DaVid versei), cikkel, bírálattal és könyv- ismertetéssel. Fejlődése, költővé érése tüneményes gyorsasággal történt. Sokszor meglepett kivételes intelligenciája, gyors felfogóképessége. Érdeklődése igen széleskörű volt. A politikai, társadalmi, irodalmi és kulturális élet eseményeit állandóan szemmel tartotta. A napilapokból, folyóiratokból, újonnan megjelent könyvekből mohón szívott fel mindent, ami érdekelte és amire továbbfejlődése szempontjából szüksége volt. Komolyan, tudatosan és tervszerűen készült hivatására.

*

Berkó Sándor politikai beállítottsága, világnézete már kora ifjúságában kialakult. Osztályhelyzete, életkörülményei és olvasmányai vitték őt a baloldal táborába. Két nővére varrással összehozott szerény keresetéből tartotta el őt és özvegy édesanyját. A gazdagok és szegények világa közötti ellentétet saját bőrén tapasztalta már kis diák korában. Egyik ilyen természetű élményét dolgozta fel egyébként nyomtatásban megjelent első kis írásában is. Az Indulás köré tömörült losonci közép- és főiskolások, az ottani reálgimnázium egyikmásik haladó tanára: Ligeti Edit, Fürst Anna, s a vezetésem alatt álló Tűz kulturális egyesület szemináriumai és előadásai, melyeken Zoltán mérnök fedőnéven Schönherz Zoltán is részt vett néhányszor, jótékonyan hatottak Berkó Sándor eszmei fejlődésére, s Berkó határozottan rálépett a szocializmus útjára. Noha a Korunk és a Magyar Nap nem fizetett honoráriumot, mert erre nem volt anyagi fedezete, Berkó mégis csak e sajtóorgánumokban jelentette meg ekkortájt írásait, jóllehet rá völt utalva a pénzre s a tőkeerős polgári liberális lapok nem tagadták volna meg tőle publicitásukat.

1938 nyarán, amikor a fasiszta veszély egyre fenyegetőbben vetette előre árnyékát, a csehszlovákiai magyar haladó tábor íróinak egy része hitszegően átpártolt a jobboldalhoz. Valamennyien nyilvánosan megbélyegeztük írástudóink akkori árulását. Berkó Sándor sem maradt ki a sorból. A Magyar Napban idősebb írótársainak — „Forbáth Imrének, Fábry Zoltánnak és a többieknek“ ajánlva sorait, így írt:

Csak dadogok, s mint sírását a gyermek, fojtanám el a feltörő keservet, ám fesse szégyen mindnyájunknak arcát: szent ügyünket az árulók eladták.

... akik a poszton, ím, még megmaradtunk, mi végigharcoljuk megkezdett harcunk, ha kell fokossal, ha kell tintalével, az elnyomottak töretlen hitével.

S Berkó Sándor állta is szavát! Utolsó leheletéig kitartott ügyünk me lett.

*

1938 januárjában családi okokból Losoncról Kassára költöztem. Az új környezetbe való beilleszszkedés gondja, lekötöttségem munkahelyemen, irodalmi munkám minden időmet igénybe vették. Berkó Sándorral, mint ahogy számos más