Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SÁNDOR LÁSZLÓ: Néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez

SÁNDOR LÁSZLÓ (UNGVÄR) Néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez Berkó Sándor a magyar líra egyik kivételes tehetségeként tűnt fel a 30-as évek közepe táján Losoncon, de költészete — sajnos — nem teljesedhetett ki: idő előtt, fiatalon ragadta ki őt körünkből a második világháború barbár ember­telensége. Költészetét a magyar olvasó kevéssé ismeri. Versei és egyéb írásai a felsza­badulás után nem kerültek kiadásra. A Hét évszázad magyar versei antológiában közölt versén és a róla írt kurta életrajzon kívül alig tartja valami is ébren az emlékét. Egyetlen verseskönyve, az Ördög köpenyében (Budapest — Losonc, 1940) ma már könyvritkaság számba megy, és könyvalakban meg nem jelent versei és cikkei gazdátlanul kallódnak régi folyóiratok és napilapok megsárgult lapjain. Nemrégen Pándi Pál utalt Berkó Sándorra a Népszabadság kulturális mellék­letében megjelent „Elsüllyedt irodalom“, valamint az Élet és Irodalomban közzé­tett „Szellemidézés“ című cikkeiben, amelyekben a magyar tanácshatalom elfojtása után, de különösen a második világháború vérgőzös éveiben elpusztí­tott következetesen baloldali írók és költők számbavételét és irodalomtörténeti értékelését sürgette. Radnóti Miklós ... Gelléri Andor Endre ... Salamon Ernő ... Lukács László ... Sárközi György ... Zsigmond Ede . .. Vető Miklós .. . Berkó Sándor... Mennyi érték és mennyi torzó! Milyen vesztesége a magyar iroda­lomnak, hogy nem maradhattak életben és tehetségük sem bontakozhatott ki a maga teljes mivoltában! Pándi cikkei (amelyeknek, sajnos, nem volt meg a kellő visszhangjuk) a magyar irodalom, illetve irodalomtörténet olyan területére irá­nyították rá a figyelmet, amely eddig — egyes kivételektől eltekintve — valóban el volt hanyagolva, és amellyel szemben adósak vagyunk. Ügy érzem, hogy ezen a téren (éspedig esősorban Berkóval szemben) nekem is van törleszteni valóm. Annál is inkább, mert azok közé a kevesek közé tar­tozom, akik elindulásánál és költővé érésénél jelen voltak. Ügy vélem tehát, hogy a róla és munkásságáról alakítandó kép megrajzolásához — ha elkésve is — kötelességem egy-két vonással hozzájárulnom. * Tavaly, ezerkilencszázötvennyolcban lett volna negyven éves.* Hogy mikor pusztították el, hol és hogyan — nem tudom. Erről talán egyik szemtanú szá­molhatna be, aki vele volt élete utolsó pillanatáig. Csaknem egy évtizedes szoros baráti kapcsolatunk durva erőszak beavatkozása következtében szakadt meg 1941 nyarán végérvényesen. Július 20-án ökörmezőről mint munkaszolgálatos * Született Losoncon, 1918. február 13-án.

Next

/
Oldalképek
Tartalom