Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SÁNDOR LÁSZLÓ: Néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez
SÁNDOR LÁSZLÓ (UNGVÄR) Néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez Berkó Sándor a magyar líra egyik kivételes tehetségeként tűnt fel a 30-as évek közepe táján Losoncon, de költészete — sajnos — nem teljesedhetett ki: idő előtt, fiatalon ragadta ki őt körünkből a második világháború barbár embertelensége. Költészetét a magyar olvasó kevéssé ismeri. Versei és egyéb írásai a felszabadulás után nem kerültek kiadásra. A Hét évszázad magyar versei antológiában közölt versén és a róla írt kurta életrajzon kívül alig tartja valami is ébren az emlékét. Egyetlen verseskönyve, az Ördög köpenyében (Budapest — Losonc, 1940) ma már könyvritkaság számba megy, és könyvalakban meg nem jelent versei és cikkei gazdátlanul kallódnak régi folyóiratok és napilapok megsárgult lapjain. Nemrégen Pándi Pál utalt Berkó Sándorra a Népszabadság kulturális mellékletében megjelent „Elsüllyedt irodalom“, valamint az Élet és Irodalomban közzétett „Szellemidézés“ című cikkeiben, amelyekben a magyar tanácshatalom elfojtása után, de különösen a második világháború vérgőzös éveiben elpusztított következetesen baloldali írók és költők számbavételét és irodalomtörténeti értékelését sürgette. Radnóti Miklós ... Gelléri Andor Endre ... Salamon Ernő ... Lukács László ... Sárközi György ... Zsigmond Ede . .. Vető Miklós .. . Berkó Sándor... Mennyi érték és mennyi torzó! Milyen vesztesége a magyar irodalomnak, hogy nem maradhattak életben és tehetségük sem bontakozhatott ki a maga teljes mivoltában! Pándi cikkei (amelyeknek, sajnos, nem volt meg a kellő visszhangjuk) a magyar irodalom, illetve irodalomtörténet olyan területére irányították rá a figyelmet, amely eddig — egyes kivételektől eltekintve — valóban el volt hanyagolva, és amellyel szemben adósak vagyunk. Ügy érzem, hogy ezen a téren (éspedig esősorban Berkóval szemben) nekem is van törleszteni valóm. Annál is inkább, mert azok közé a kevesek közé tartozom, akik elindulásánál és költővé érésénél jelen voltak. Ügy vélem tehát, hogy a róla és munkásságáról alakítandó kép megrajzolásához — ha elkésve is — kötelességem egy-két vonással hozzájárulnom. * Tavaly, ezerkilencszázötvennyolcban lett volna negyven éves.* Hogy mikor pusztították el, hol és hogyan — nem tudom. Erről talán egyik szemtanú számolhatna be, aki vele volt élete utolsó pillanatáig. Csaknem egy évtizedes szoros baráti kapcsolatunk durva erőszak beavatkozása következtében szakadt meg 1941 nyarán végérvényesen. Július 20-án ökörmezőről mint munkaszolgálatos * Született Losoncon, 1918. február 13-án.