Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - VTETOR MÁRTON: A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kulturális politikája

u bélöle kisugárzó, az olvasó lelkét át fűtő agitatív erő teszi, tehát az írói alkotásnak tendenciái vannak. Vannak, mert az agitatív erő valamiktől el és valamik felé tör. Ezek a tendenciák szinte rejtettek és így mintegy szándéktalanok, mert a művészet nem kigondolás, hanem intenció — mégis az igazi írók sokban mindig tudatosak is.“

* * *

Az első magyar proletárhatalom valóban megnyitotta a széles tömegek műveltségéhez vezető utat s a kommunisták a forradalom szellemétől áthatva, nagy felelősségérzettel fogtak hozzá a hatalmas feladatok megoldásához. A Szlovák Tanácsköztársaság szerveinek a lehetőségekhez mért felvilágosító és agitációs tevékenysége is tartós hatással volt Szlovákia dolgozó népének gondolkodására. Megmutatkozott ez a tanácshatalom megszűnése után a szlovák proletariátus politikai öntudatosságában, az 1920. évi választási eredményekben és a CSKP megalakításánál. A marxizmus-leninizmus szabadon terjesztett és népszerűsített tanai, melyeket alátámasztottak a szlovák forradalmi kormányzótanács és a helyi tanácsok gyakorlati tevékenységének első lépései, felnyitották a szlovák munkás- osztály legjobb fiainak szemét. Ilyenformán lehetővé vált számukra, hogy a gyakorlatban hasonlítsák össze a burzsoá és a proletárállam közötti különbséget, okuljanak a hibákból és felkészüljenek a szocializmus végleges győzelméért vívott további harcra.

Nézetein szerint a nép nemcsak azt a jogot vonta meg az írótól, hogy rosszul írjon, hanem elsősorban azt nem tűri, hogy igaztalanul írjon. Lehet egy könyvet megírni, hogy úgy mondjam, gyönge színvonalon, a rossz műről amúgy is ítéletet mond az olvasó. De egészen más dolog, ha a művet igaztalanul írják meg, vagyis helytelen pozíciókból indulnak ki benne. Ezt nem tűrhetjük, mert az ilyen könyv irodalmi selejt.

Ny. Sz. Hruscsov a szovjet írók III. kongresszusán