Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - ORSZÁGJÁRÁS - GYÜRE LAJOS: Kisgyarmati lakodalom
télen és ősszel volt így, mikor hosszú az éjszaka). Ma már, sajnos csak a nevüket tudják. Vannak ugyan, akik táncolták még régebben, de öregségükre hivatkozva nem voltak hajlandók bemutatni. Emlegetik, hogy mikor már nagyon emelkedett volt a hangulat, akkor járták a gombostű-táncot, a sodrófa táncot, a fordujj bóha játékot, a kanásztáncot és a románost. (Ez utóbbit Horváth József kis- gyarmati lakos még ma is táncolja a lakodalmakban). A csárdáson kívül táncoltak még úgynevezett túltáncokat is. Legismertebbek voltak a tapsikoló, padegatta (pás de quatre) és mazurka. Éjféltájban megjöttek a „kárlátók“. A menyasszonyos ház lakodalmas népe jött nótázva, dalolva megnézni a menyasszonyt. Vagyis a menyasszony volt a kár, a násznép pedig jött kárt látni — menyasszonyt látni. Persze a vőlegényes ház násznépe visszaadja a kölcsönt a fogadtatásban. Becsukják a kaput, ajtót a násznép előtt. Csak akkor nyitják ki, mikor a menyasszony ágyát és holmiját felmutatják. Hoznak még egy „kárlátófát“ is, amit a szakácsnők készítenek a nagynászoknak, feldíszítik szalagokkal, kitömött nyúlbőrrel, tyúkbeggyel, rongyba kötött pelyva-csomókkal. A „kárlátófa“ágasbogas, tüskés galagonya, vagy ehhez hasonló fa. A kárlátók négy pálcára szúrva egy kalácsot hoznak. Közben ezt a nótát dalolják: Nyisd ki rózsám az ajtó dot, hozok néked ajándékot. Ajándékot, egy pár csókot, a vállamon egy kalácsot. A kalácsot leteszik a násznagyok elé, és ekkor már nem kalács, hanem „menyasszony májá“-nak mondják. A kárlátók megérkezése után nemsokára leveszik a menyasszony fejéről a koszorút és elárverezik. Rendszerint a vőlegény veszi meg. Mielőtt a koszorút levennék a menyasszony fejéről, előbb a vőfély megkérdi tőle: mitől válik meg? A koszorútól, vagy a vőlegénytől? Kétszeri kérdezésre azt mondja: — A vőlegénytől. — Mitől válsz meg: a vőlegénytől, vagy a koszorútól? — kérdi harmadszor is a vőfély. A menyasszony most már így válaszol: — A koszorútól. Majd leültetik, a haját kontyba szedik, fejét pedig „pintli“-vel bekötik. Ez a „físüís“. Míg a menyasszonyt fésülik, a násznép letelepszik és dalolgat. Hosszúfarkú fecske barna kis menyecske hogy tudtál te ide jönni erre az idegen földre. Nem jöttem én ide kocsi hozott ide Csonka Imre csalfa szeme csalogatott ide. Ha a menyasszony nem volt a vőlegény szüleinek kedvére való, akkor a fésüléskor így kiáltanak bele az énekszóba: — Ha az isten úgy akarta vóna mint mink, sohse lett vóna itt!
