Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - ORSZÁGJÁRÁS - GYÜRE LAJOS: Kisgyarmati lakodalom

nagypálcát, amelynek tetejébe jegykendőt kötöttek. Erre befogadják a násznépet, hellyel és itallal kínálják őket. A fiatalok táncba mennek, a vőlegény násznagya és keresztanyja pedig a vőlegény ajándékával (jegy-csizma, aranyozott főkötő) bemennek a házba alkudozni a menyasszony-kiadókkal. A násznagyok és az ottlévő „arra való“ asszonyok egymásra licitálnak, hogy kinek a jegyajándéka ér többet.

— No násznagyurajimék, má illen ajándékí csak idaggyák a menyasszonyt — ehun ni, illen piros csizmát még keetek nem látott, ez angyalbőrbű van ám!

A menyasszony nyoszolyó asszonya a menyasszonyi vánkost hozza.

— Majd mondtam minő bőrbő! Hát csak annyit ír a mi menyasszonyunk, hisz ő maga többet ír, hát még ez a sok vánkus, mind selemme’ van tele.

— Selem ám, hisz hallom, hogy zörög, pelva van abba’!

A vőlegény násznagya zsebéből pelyvát vesz elő, hirtelen a párnába dugja, s onnan nagy diadallal húzza elő.

Mikor kifogytak a szóból, a menyasszony násznagya még három kérdést tesz fel, mire a vőlegény követei megfelelnek:

— Hány mázsa halat fogott Szent Péter?

— Nem voltam ott a mázsálásnál, de sok volt, mert a háló elszakadt.

— Hol van a világ közepe?

— Ehun ni — s botjával a talajra bök.

— Mit gondolok én most?

Ezen sokáig tanakodnak, míg végre azt mondja a nagynász:

— Má akármit gondó násznagyuram, a menyasszonyt eevisszük.

— No ezt gondoltam én is.

így most már szabad az út, vihetik a menyasszonyt. De még előbb a menyasszonynak el kell búcsúzni a szüleitől, az összes rokonságtól és leánybarátaitól. Ezt a búcsút a menyasszony nagyvőfélye mondja el szépen versbe szedve. A menyasszony nyoszolyó-lányai egy tányéron zsebkendőt árulnak, amelyikből minden nagynásznak adnak egyet, és a pénzt, amit a zsebkendőért kaptak, a menyasszonynak adják. Aztán megindul a lakodalmi menet a vőlegény házához. Elöl a nagyvőfély, utána a vőlegény a menyasszonnyal és a násznép. Az úton „kócsos“ kalácsot hajigáinak a bámészkodóknak, és most ilyen rigmusokat kiáltanak:

Abrakos a mi lovunk, de szip a menyasszonyunk!

Kövér a mi tehenünk, de szíp a völegínyünk!

Levendula megágosult! vőlegényünk megpárosult.

Sok szíp kislány járt utána, mégis csak egy lett a párja!

Vannak aztán az ilyen kiáltások között tréfásak, gúnyolódok, sőt néha néha durván sértők is. Pl.

Menyaszonyunk jaj de szép, véle hálni szeretnék!

Alig írünk három házig, menyasszonyunk megbabázik!