Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - LÁTÓHATÁR - Kilátó - E. HEMINGWAY: Örömest mennék a Szovjetunióba

szédét közölve vonal alatt megmagyarázta volna, ki is volt tulajdonképpen az a Lincoln.

— De szeretnék még valamit mondani Francia füzeteimről. A legfontosabb írás címe „A francia kultúra néhány vonásáról.“ Megkíséreltem elmondani, miben látom a francia irodalom egyetemességét. Miért a legegyetemesebb az az irodalom, amely nem ajándékozta meg a világot sem Fausttal, sem Don Quijotéval, sem Hamlettal. A francia irodalom optikus meglátásáról is szólok. írok néhány olyan kérdésről, amelyek meglepően hasonlítanak a mi mai problémáinkhoz. Ügy találom, hogy La Bruyére elsőnek vet

ette fel azt a kérdést, amelyet ma teszünk fel magunknak, mégpedig ott, ahol

így ír: Racine úgy ábrázolja az embereket, amilyenek, Corneille pedig olyanoknak ábrázolja őket, amilyeneknek lenniük kellene. Ehhez még hozzátenném, hogy Moliére olyanoknak ábrázolta az embereket, amilyeneknek nem szabadna lenniük. Összehasonlítva tanulmányozom Bal- zacot és Stendhalt. Keresem különféleképpen kifejezett azonosságukat.

A beszélgetés végefelé jár, Hja Eren- burg az óráját nézi. Mintegy búcsúzóul mondja:

— Minden reménységem nagyszerű szovjet olvasóinkban van. Ők az eredményei annak a munkának, amely négy évtizede neveli az új társadalmat. Ogy vélem, nálunk az olvasók sokszor túltesznek az irodalmi kritikán.

Hemingway: örömest mennék a Szovjetunióba

Néhány nappal azelőtt, hogy Ny. Sz. Hruscsov elutazott az Amerikai Egyesült Államokba, szovjet színházi szakemberek, írók és képzőművészek tértek haza az USA-ból. Egyikük — Lev Kasszil — a „Lityeraturnaja Gazeta“ című irodalmi hetilapban arról írt, hogy egy fogadás alkalmából egy neves amerikai közéleti tényező megkérdezte a szovjet vendégektől, hogyan fogadnák a szovjet emberek, ha Eisenhower elnökkel együtt például Ernest Hemingway is Moszkvába látogatna. Biztosítottuk őt, írta Lev Kasszil, hogy Hemingwayt nagy és őszinte érdeklődéssel, szívélyes barátsággal fogadnánk.

A szovjet olvasók szeretik Hemingwayt, éppen most jelenik meg a Szovjetunióban műveinek kétkötetes válogatott kiadása.

Egyes rosszindulatú külföldi újságírók a szovjet irodalmi közvélemény eme jóindulatú kívánságát arra használták fel, hogy éket verjenek Hemingway és a szovjet írók közé. Az amerikai Newsweek című folyóirat szeptember 21-i számában a következő hír jelent meg: „A moszkvai Lityeraturnaja Gazeta, a szovjet írószövetség lapja első oldalán meghívta Ernest Hemingway Nobel-díjas írót, hogy kísérje el Eisenhower elnököt a Szovjetunióba . . . Hemingway azonban, aki jelenleg Murcia spanyolországi városban tartózkodik kedvelt matadorjával, Antonio Ordones-szal együtt, kijelentette, hogy sohasem hagyná ott a bikákat a borscs kedvéért.“

A névtelenség homályában megbújó

újságíró tudatosan és célzatosan elferdítette Hemingway szavait, amint az az ismert írónak a Lityeraturnaja Gazeta szerkesztőségéhez intézett leveléből kiderül. Hemingway ezeket írja a szovjet irodalmi folyóiratnak:

„Amikor Murciában a calejónban (az aréna és az első padsor közötti folyosó) a harmadik és a negyedik bika közötti szünetben megállított egy riporter és megkérdezte, valóban Moszkvába készü- lök-e Eisenhower elnök kíséretében, a kérdést tréfának fogtam fel és azt feleltem: „Hogyan is mehetnék Moszkvába, hisz a holnapi corridán a Ronda iskola mesterei lépnek fel“ (ez az iskola klasszikus stílusú torerókat nevel — a szerk. megjegy.). Tréfásan még azt is mondtam: „Ha velem együtt meghívnák barátomat, Antonio Ordonest is, aki a legközelebbi bika ellen lép porondra, mihelyt rendbehozták az arénát, talán el is mennék."

Sejtelmem sem volt, hogy ezeket a szavaimat úgy használják majd fel, mint válaszomat arra a formális meghívásra, hogy Eisenhower elnökkel együtt látogassak el Moszkvába. Soha sem engedném meg magamnak, hogy durva vagy figyelmetlen legyek az önök lapjával szemben, s abban a reményben írom önöknek ezt a válaszomat, hogy közzé is teszik.

Azonnal nem utazhatom Moszkvába, mert jelenleg Spanyolországot járom s az idei évad bikaviadalainak sorozatát figyelem azzal a szándékkal, hogy utó- iratot írjak „Halál délután“ című regé--