Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - LÁTÓHATÁR - KOVÁCS ISTVÁN: Mai osztrák irodalom

rózsáit. Ausztria Nyugat felé kezdett orientálódni, majd csatlakozott a Kelet ellen irányuló hidegháború hadvezéreinek zsoldosaihoz. A szellemi élet láthatárán ismét megjelentek Ausztria önállóságának sírásói: Bruno Brehm, Mirko Jelusich, Joseph Nadler és a többi. Kezükbe ragadták a karmesteri pálcát, és diktálták az ütemet. Ennek volt a következménye, hogy Ernst Fischert és Bruno Freit kizárták a Pén Klubból. Nyomásuk egyre növekszik valamennyi haladó szellemű íróra, művészre, színházra és mozgalomra. Ez a magyarázata annak, hogy sok osztrák író műve nem otthon, hanem más kapitalista országokban jelenik meg, mint pl. Krausé Münchenben, Hermann Broché Svájcban, Robert Musilé Franciaországban.

Robert Musil (1880 — 1943) egész élete folyamán a Der Mann ohne Eigen- schaften (Tulajdonságok nélküli ember) c. hatalmas regénye megírásán dolgozott. A mű, melyet életművének szánt, befejezetlen maradt. Musil könyve nem könnyű olvasmány, nem egyszerű regény, hanem inkább bölcseleti fejtegetések, aforizmák, szatírák és társadalmi bírálatok gyűjteménye. Szatírája kiterjed az élet minden területére. Mesteri alkalmazásban utoléri Swiftet.

A kortársak közül szólnunk kell még Heimito Dodererról (szül. 1895-ben). Legnagyobb alkotása a Die Strudelhofstiege oder: Melzer und die Tiefe dér Jahre (Hátsó korlépcső vagy: Melzer és az évek szakadékai); az osztrák értelmiség és kispolgárság bomlási folyamatát ábrázolja benne a szerző. A munkás- osztállyal csak mellesleg foglalkozik könyvében. Nemrég jelent meg a folytatása Die Dämonen címen. Sajnos, ez az írása már szerecsenmosdatás, igyekszik benne igazolni a nácik és politikai köpenyegforgatók eljárását és magatartását.

Hogyan értelmezik a művészeti szabadságot Ausztriában, nagyszerűen példázza Franz Theodor Czokor (szül. 1885-ben) költő és drámaíró három évvel ezelőtt Münchenben kiadott Auf fremden Strassen (Idegen országutakon) c. regényének a története. Ausztriában nem talált kidóra műve, melyben megrázóan ecseteli hat év bújdosásának keserű élményeit, amikor Hitler elől menekülnie kellett országból országba, először Lengyelországba, aztán Romániába, majd Bulgáriába és végül Jugoszláviába, s amelyben gyönyörű emléket állított a népek elszánt ellenállásának. Kiadták Münchenben, de kihagyták belőle a legszebb részeket, pl. a Leninről és az Októberi Forradalomról írt vallomásokat, amelyek csak az 1947-es cenzurázatlan kiadásban találhatók meg.

Korunk egyik legjobb osztrák elbeszélője Georg Saiko. A Dér Mann im Schilf (Férfi a nádasban) c. regényében az 1934. évi júniusi eseményeket, az első náci puccsot írja le. Kitűnő dokumentum és lélektani regény ez a könyv. Nagyszerűen érzékelteti benne az akkori napok feszült hangulatát egy osztrák-német határmenti falucska bemutatásával. Pompásan sikerültek benne a gerinctelen emberek, köpenyegforgatók és az alibi mestereinek jellemrajzai. Találóan rámutatott a tipikusan osztrák opportunizmusra, a minden állásfoglalás elől való menekülésre. Művének tulajdonképpen ez adja meg rendkívüli értékét.

A haladó szellemű regényírók sorából ki kell még emelnünk Herbert Zand államdíjas írót. Több háborúellenes regényt írt. Főműve a Die letzte Ausfahrt (Az utolsó sétakocsizás). Ide tartozik továbbá Thomas Entens, a nagy önéletrajzíró, a Kauf, dér Deserteur (Kauf, a szökevény) c. könyvével, Kari Stoeger a Junges Volk in kalter Welt (Ifjú nép a rideg világban) c. írásával, a tehetséges Hermann Schneider, a Sturz ind die Nacht (Ugrás a sötétségben) vietnami tárgyú regényével és Doris Brehm az Eine Frau zwischen Gestern