Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - LÁTÓHATÁR - In memoriam Révai József — Bölöni György (S. A.)
Valószínűleg külföldről juttatta el Révai a Társadalmi Szemle 1931-es évfolyamába a közvetlenül 1918 októbere előtt elhúnyt, s a szociáldemokraták politikáját baloldalról bíráló Szabó Ervinről szóló kritikai dolgozatát. Kimutatja Szabó Ervinnek, a szindikalistának a reformizmus felé bekövetkezett elhajlását és azokat a tévedéseit, amelyek ennek a marxista műveltségű tudósnak tájékozottságával ellenkeznek. Már ebben a Szabó Ervinről szóló tanulmányban mutatkozik Révainak, az esszé-írónak fegyelmezettsége, eredetisége, gondolatokban való gazdagsága és stílusának világossága. Éles szemmel mutat rá Szabó Ervin műveiben azokra a helyekre, amelyekből kitűnik, hogy nem vett tudomást az oroszországi 1905-ös események, a fegyveres felkelés nemzetközi jelentőségű tapasztalatairól, hogy az angol trade-unionizmussal foglalkozik, amikor az orosz forradalmi megmozdulásról kellene beszélnie. Az igazi esszéírónak fényszóró áll rendelkezésére, ezzel rávilágít olyan területre, amely ismert, azonban a fényszóró világánál új és fontos kapcsolatokra, rejtett tényekre leszünk figyelmessé s ezeknek ismerete alapvető jelentőségű a politikai és művelődési tájékozódásban és cselekvésben. Révai fényszórója a marxizmus világosságát árasztja, következetesen, biztos irányítással. Az irodalmi elemzéseket tartalmazó esszéken kívül (ezek Petőfivel, Adyval, József Attilával, Móricz Zsigmonddal foglalkoznak) mint a Szabad Nép szerkesztője nagyhatású vezércikkeket írt, amelyek megjelentek 1949-ben csaknem hétszázoldalas kötetben Tudunk élni a szabadsággal címmel. Gergely Sándor Bölöni halála alkalmával fájdalmasan posthumus szemrehányást tesz neki, hogy hányszor ígérte önéletrajzának elkészítését, az ígéret teljesítése elől azonban sokirányú elfoglaltságára hivatkozva mindig kitért. Gergely szemrehányására azt a megjegyzést lehet tenni, hogy Bölöninek 1934- ben, tehát emigrációja alatt Párizsban megjelent kötetében, Az igazi Adyban tulajdonképpen beleszőve meg lehet találni a szerző autobiográfiáját is. Ha az ígért önéletrajzot elkészítette volna, abban is hasonló módon összeszövődött volna a saját élettörténete Adyéval. Hiszen egy vidékről valók voltak, a hepehupás vén Szilágyból; a zilahi református kollégiumot végezték el; mint szerkesztő és munkatárs együtt dolgoztak s végül párizsi éveik folyamán együtt nevelődtek a magyarországi osztályuralom engesztelhetetlen ellenzékiségű támadóivá. Ady életrajzán kívül Bölöni feldolgozta egy vaskos kötetben Táncsics életrajzát. Az Ady-könyv teljesen kortörténeti munka, a Táncsics-életrajz a negyvennyolcas időktől, Petőfitől Adyhoz vezető kapcsolatokkal foglalkozik. Ezek nem esszék, hanem szélesen megkomponált freskók s távlataik éppoly megragadok, mint amilyen hűséges és kivételes eredetiségű a legapróbb részletek kidolgozása. Esszének tekinthető Bölöninek az újságíró Adyról három év előtt megjelent kisebb könyvecskéje. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy irodalmi téren Révai és Bölöni érdeme a társadalom mélyéből feltörő forradalmi változások következményeként új mérce felállítása irodalmi haladó hagyományok és nagy kortársírók értékelésére. Jelentékeny mértékben nekik köszönhető, hogy sikerült az irodalomszemléletből kiküszöbölni a szolgai hozzákötöttséget régi osztályuralmak hűbéri és burzsoá maradványaihoz. Örökség maradt utánuk, melyet nem szabad és nem fogunk gyümölcsözet- lenül, ápolatlanul hagyni. S. A.
