Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - HAGYOMÁNYAINK - BOTKA FERENC: Egy elfelejtett Bezruč-fordítás

Egy elfelejtett Bezruč fordítás

Irodalmi köztudatunkban általában József Attila 1932-ben megjelent „Ki áll ‘ helyemre“ c. fordítása jelöli azt a mérföldkövet, ahonnan Bezruč magyar tolmácsolásai elindultak.* Nagyra becsüljük József Attilának a maga korában szinte egyedülálló vállalkozását, amely a cseh, a román és a szovjet proletárköltők magyar tolmácsolásának első átfogó kísérlete volt. Ugyanakkor azonban rá kell mutatnunk, hogy Bezruč esetében nem övé az úttörő érdem, hanem Gábor Andoré, aki már 1923-ban, tehát közel egy egész évtizeddel előbb, lefordította és terjesztette Bezruč egyik költeményét.

Fordítását, a költő híres „Osztrava“ c. versét, a párt kassai lapjának a Kassai Munkásnak 1923. április 13-i száma közli - Majakovszkij: Balra mars és Weisskopf: A petrográdi tűzlovasok c. költeményeinek a társaságában.

A fordítás szövege a következő:

* ld. Szántó György: Petőfi rokona — Bezruč Irodalmi Szemle 1959. 1. sz. 129. 1.

Száz évig éltem, némán, tárna-mélyben, Száz évig vájtam a szénréteget;

Száz év alatt a szén-túrás nyűgében Az izom mind vassá keményedett.

A szénportól szennyes szemem fehérje, Szájam szénporból vörösük elő;

Hajam, szemöldököm, fülem szegélye, Széntől poros bennem hús és velő.

Szenes kenyérfalat, szenes lehellet,

Szenes robot visz napból napba át;

S paloták állnak a Duna mellett,

Az én véremből épült paloták.

Száz évig tárnában lakott a lelkem;

Száz év... ki adja nékem vissza ezt ?

S mikor csákányom ellenük emeltem,

Azt hallottam, hogy mind nevetni kezd.