Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - GÁLY OLGA: Tíz másikért (Vers)
szó. A vádlott, az elején, amikor az asszony nem volt még a titkár felesége, ki- tartatta magát az áldozattal. Egy héttel az esemény előtt, a vádlott, mint mondja, nagyon egyedül érezte magát, és sétált egymagában a tömbházak között. Éppen arrafelé járt, amerre az áldozat, Saptemar párttitkár felesége lakott. Egyszercsak megpillant a földön egy női fehérneműt, egy kombinét, ahogy nevezni szokás. A balkonról fújta le a szél. Ki volt terítve, száradni. Mint mondja, akkor támadt benne az ötlet, hogy megbosszulja magát. Hiszen az áldozat kibabrált vele, mert nem hozzá, hanem a titkárhoz ment feleségül. Mondja ő. És még azt is mondta: azért cselekedett így, mert a titkárnak több volt a pénze. Nem kell, kérem, az ilyesmit komolyan venni, csak közlöm, hogy miket mondott. És akkor mit tett a vádlott? Zsebredugta a fehérneműt. És már akkor tudta, hogy mit fog cselekedni, de várt. Persze, itt is és máshol is állandóan ellentmondásokba keveredik. Azt akarta bebizonyítani, hogy a várakozás alatt ő vívódott, s végül fájdalmában cselekedett úgy, ahogy cselekedett. Nem igaz. Azért várt, mert a fehérneműt odaadta az ágyasának, hogy viselje. Figyelje meg azt a romlottságot. Ugyanis, ha tiszta fehérneműt küld a titkárnak, akkor a gyanú hamar eloszlik. De ő biztosra ment. Pontosan így referáltam le mindent. És nem feledkeztem meg, persze, az ügy politikai oldaláról sem. Az az érzésem, egyelőre nem lesz kedve hasonló kalandokba bocsátkozni. Késő este értem vissza a telepre. Már aludtak az emberek. Sötét volt a villasor. Csak a titkár ablaka volt még világos. Anyit jutottam — nem futok ma. Annyit jajongtam — halkan szólok. Annyit remegtem nyíltan, titkon, s most mint a tapló szikrákat szórok. Szikrákat szórok — csendben égek. Öröm ér, bánat? Halkan szólok. Értő fülekre szomjuhozva mert megraboltak vad kálózok. GÄLY OLGA Tíz másikért Kit megraboltak vad kalózok — a maradékot gonddal mérem. Az életet a gyász helyett tíz másikért kell végigélnem. Tíz másikért az életet mindig vállalni s mindig győzni. Amig bírom. S ha nem bírom csak az élet fog megelőzni.
