Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - HUSZÁR SÁNDOR: Jött egy lány a telepre (Elbeszélés)
— Nem fázol, Péterke? — Nem. — Sétálni voltatok ? — Igen. A fiú csak szomorkás és félszemmel az apját ügyeli. — Aztán hol voltatok sétálni? Péter hallgat. Az apja szólal meg. — Mondd meg szépen. Lesüti a szemét. — Anyunál voltunk ... a temetőben, arra ... Elbúcsúzunk. Sietnek. Állok egy darabig az út közepén s utánuk nézek. Érzem, nem mehetek úgy el innen, hogy az igazat ne tudjam. Másnap, a reggeli vonattal beutaztam Bákéha. Rövid igazoltatás után bevezettek Grosu bűnügyi nyomozóhoz. Ionita bácsitól levelet hoztam, nem is kellett mást beszélnem. Grosu éppen uzsonnázott, elnézésemet kérte, míg befejezi az étkezést. Parasztosan piros, jókötésű ember volt Grosu nyomozó. Míg az étel nyomait eltüntette az asztalról, még szóba is ereszkedtünk. Örvendek, hogy látom. Még nem láttam élő írót. Szeretek olvasni. De nálam az írók különösen vannak nyilvántartva. Nem haragszik, ha elmondom? Lehet, ez nálam szakmai betegség. Vannak százas írók, vannak kétszázasok, és van, nem sok, háromszázas is. De meg ne haragudjék érte. Nem arról van szó, hogy meddig olvasom a könyvüket. Nem, én végigolvasom, amibe belekezdtem. Számomra minden szereplő gyanús. Vagy arra gyanakodom, hogy jó ember, szép ember, vagy arra, hogy rossz. Na mármost, ha a századik oldal után egyik túlságosan gyanús kezd lenni, mert az illetőnek nem elég, hogy lópofája van, de ökölbe is szorítja a kezét, amikor a párttitkár elmegy mellette, akkor előrelapozok. Egyszercsak, a kétszázadik lap alján látom: felrobban az alagút. A kétszázkilencvenedik lap alján, hogy megláncolják a lópofájút. El van intézve. Ne haragudjék meg. El is határoztam egyszer, hogy írók valamelyik könyvszerzőnek levelet. Eltvársam! Ha az illetékes szervek olyan málészájúak lennének, mint ahogy az ön könyvéből kitűnik, akkor magát már rég leütötték volna az utcán Hiszen én a maga osztályellenségét már a századik lapon letartóztattam volna. Na, már megbocsát... Rá is térek az ügyre. Éppen tegnap zártam le a doszárt. Brie Costel kézrekerült, semmi akadálya már annak, hogy átadjuk az ügyet az ügyészségnek. Nem volt nehéz feladat. Az éjjeli őr bevallotta, hogy tíz lejt kapott Brie Costel vádlottól, ha elviszi a már ismert tartalmú csomagot Saptemar párttitkárnak. A többi ismeretes. Az áldozat tettéről tájékoztatták. A vádlott azonban elég agyafúrt ember. Persze, vissza akarta hódítani a nőt. Mert mindig így van, ha megfigyelte. Az emberek elveszítenek valamit, s amikor már elveszett, akkor jönnek rá, hogy milyen nagy értéket veszítettek el. Itt, mellesleg szólva, nem érzelmekről van
