Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - KOVÁCS ISTVÁN: Szőke ballada (Vers)
Szőke ballada S zajkó Firka cigánylány volt, Naphosszat a réten dalolt. Sötét haját fésülgette, Magát vízbe’ nézegette. A két szeme úgy parázslóit, Hogy vele a szívig látott. A dereka, mint a nádszál, Hajlongott a holdvilágnál És hogy magát megfürdesse, — Minden rongyát levetette. Körülnézett, — s azonnyomba’ Belemerült a habokba ... A hüs vizek megcsodálták Karcsú teste forróságát. S telt az idő önfeledten, A mámoros nyári estben. Hogy egy legény ott halászott, — Firka abból mit se látott. Ott halászott Gazda Pista, S hej! — a folyót majd kiitta! Addig tüzelt, addig lesett, Hálója is vízbe esett! S ment lopózva, ment remegve, Hol a ruhákat sejtette. Összegyűrte gombolyagba, És messze a vízbe dobta. Onnan kémlelt a szép lányra, És lángra gyúlt szilaj vágya. Firka abból mit sem látott, Hogy a rét már végig lángolt... Jött a vízből a part fele, Egyenest a halász fele. Hej, — a teste hogy szikrázott Míg a fénylő parton állott. A txieztelen fehérségben Ragyogott a hold az égen. S hogy így állt a holdvilágnál, Szebb volt, mint egy szép királylány. Haja volt a koronája, Csillagfény meg a palástja . .. Gazda Pista mostan feláll, S megszólítja a szép leányt: — Ne félj tőlem szép virágom, Csókod ingyen nem kívánom. Selyem ruhát veszek néked! S igaz gyöngyökből nyakéket!... A riadt lány érti, hallja, S elzsibbad a gondolat ja. Nem futott az éjszakába, S hogy csókolják, — azt se bánta ... Hogy csókolják, húsát eszik, Szénarendre lefektetik ... Tüzet fogott a palástja, S lángban állt a hold sugára ... így égett a folyóparton Szőke fej — a holló hajon. Tücsök zene zsongott, zengett, A csillagok táncra keltek. ... Nőtt és fogyott a holdvilág, Üjat hajtott a fűzfaág. A szép Firka lassan lépked, Meg-megnézi a nyakéket... Ott lakik a cimbalmosnál, S más lány fürdik a folyónál... S míg járta az esztendőket, Gyermekei is megnőttek. Csak a folyó zsong mint régen, Ballag szótlan át a réten. S Pirka anyó ott dúdolgat, Vagy a vízében mosogat; Néha selymet, néha vásznat — Szőkíti az unokákat... 2 > H co ŕ—I in o > o x
