Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - PÉTERFY GYULA: Pipaszó (Karcolat)
Rózsa István káromkodott és köhögött. Fújta a fel-felparázsló fát a katlan alatt és a hamu meg a füst az arcába vágódott. Ügy látszik, valahogy vizes lett a fa, hogy ilyen nehezen akar meggyulladni. A többiek meg a lóbőrt fújják a kocsiban — a maringotkában. A vékony lángocska belekapott egy szárazabb fadarabba és néhány percen belül már szikrázva, pattogva égett a tűz. Rózsa István, a szurkos-csapat Pista bácsija, elégedetten nézte munkája eredményét és lassan leült egy fatőre. Most már lefekhetne, de valahogyan — nem akarózik, nem álmos. Jó így elpipázni a kazán mellett, hallgatni az aszfalt rotyogását. A ma- ringotkából vontatott férfihang hallatszott: — Katikám! Pista bácsi elmosolyodott. Ez a Vavrik Laci Árvából. Két hónappal ezelőtt nősült. Hát persze, hiányzik az asszony — a Katka. Bizony, fene dolog ez a maringotka — lakókocsi. Otthon a faluban sokáig nem is értették, hogy milyen az a kocsi, amiben Pista bácsi lakik, mikor munkában van. Ül Pista bácsi a rönkön és nagyon jól érzi magát. Kellemes, lágy éjszaka van, a pipa hibátlanul szelei és a tűz is szépen, egyenletesen ég a kazán alatt. Mióta is csinálja már? Tíz éve. Tíz éve vándorol az országúton. Tíz éve lakik maringotkában. Hát persze, a legényszállás, az más. Ott szobák vannak, rendes ágyak meg ablakok. A két ablak közé ki lehet tenni a zsírt, .amit még az asz- szony készített a mázos cserépbögrébe. Az ágyra meg rá lehet tenni a kispárnát, az otthonit, aminek olyan jó hazai szaga van. És nyújtózkodni lehet erősen, hosz- szan, deréknak, vállnak jólesően. A jobb hüvelykujjával kissé benyomkodja a parazsat a pipába. Két fahasábot dob a katlan alá. A maringotka bizony nem olyan kényelmes. Hat ágy kettesével. Ezen alszik hat ember: a Rózsa-brigád hat tagja. Mert róla nevezték el az egész brigádot. Hát alszik a hat ember. Illetőleg csak öt. Mert egy mindig felkel már két órakor, hogy befűtsön a katlan alá. Reggel hatra kell az anyag. A Vavrik Laci megint felnyög álmában. Érthető. Pedig meghúzza a munka az izmokat. De hisz fiatal embernek huncut álmai vannak. És ha az álom hatására kinyújtja a karját — hát beleveri a maringotka falába. Hiába na — ilyen a szurkosok élete. Mert így hívják az aszfaltozókat: szurkosok. Nem haragból, vagy gúnyból — dehogy. Csak tréfából. Mert szurokkal dolgoznak. Egy kicsit irigylik is őket. Mert a fizetésük — hát bizony az aztán pénz. Éppen holnap kapnak borítékot. Elszámolást. Pista bácsi közelebb húzza a rönköt a lángok fényéhez és egy kopott noteszt .vesz elő. Kinyitja és nézi. Készül a holnapra. Mert a noteszben van felírva, hogy mit akar vásárolni, mielőtt hazamegy. Már azt is beírta, hogy mennyit kap. Nyolcszáz korona volt az előleg, tehát holnap kétezertizenhét koronát hoznak neki a borítékban. Egyeseknek nagyon nem tetszik, hogy ilyen sokat kapnak. A múltkor az a tülökorrú hátramozdító a vállalatnál piszkálódni kezdett, hogy ő is elfogadná az ilyen borítékot. Pista bácsi akkor nagyon mérges lett, pedig egyébként nem mérges természetű ember. PÉTERFY GYULA P i p a s z ó
