Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - FECSÓ PÁL: Négy vers
FECSÖ PÁL EZ ITT A FÉSZEK Ez itt a fészek, ahol összebújunk, gerlepár módján nótánk felzokog, s átölelnek bársony simasággal a sarjúillatú őszi alkonyok. Fészket raktunk, körmünk belevásott, míg feloldottuk szívünk bánatát, hígítottuk zokszóval és borral s a meleg otthon végre ránktalált.. Vigasztalt a munka, gyötört és buzdított, két csapzott madarat diadalra vitt, szépítgeti ma már a valóság az éjszaka merész álmait. Pihenjünk meg, a percek éjbe futnak s álmodjuk, hogy nincs már több madár, mely összebújva, dideregve, fázva, dolgozva egy szép otthonra vár ... ŐSZI MEGNYUGVÁS Őszi napfényben nyújtóznak a házak, virág bólogat, csodát remél, nem érzi, hogy az őszi árnyak hulló lombból csalják ki a zenét. Sütkéreznek az időverte lombok s nyár hevével felujjong a rét, tréfás sugarak keresnek bolondot, s a szél hordja kedvük szerte-szét. Pipaszárából őszi kedv dereng, dérmarta fürttel lóg a vén bajúsz, fátyolos szeme a fényben elmereng s vadliba-nyáj az égen tovahúz. Őszi jelt kongat a szőlőgerezd, nedvdús bogyója csókot igér, míg az öreg csősz múltba révedez, vidám dalt füttyent a tréfás, fürge szél. Vasárnap délelőtt, őszi napsugárban fürdeti a pihenő falut, ne keress árnyat csendes megnyugvásban, az ember őszben is tudom, fényre jut. SÜLYA VAN A SZÓNAK Egy-egy kimondott hang, egy pici rezzenet emberi nagy jóság s borzalom is lehet; part a fuldoklónak, zátony a hajónak, vérfürdők után is súlya van a szónak. Lelke van a szónak, áldása és vétke, gyűlölet nem állhat igaz szó elébe. Őrült háborúk közt ez volt a szeretet, madárdalt csicsergett tömegsírok felett, orkánt varázsolt a fényben úszó nyárban, jaj annak, ki nem hisz a szó varázsában. Apró pici szavak simogató dalban világító tornyok voltak a viharban, s most míg a lelkűnkben béke magja érik, pici rezzenetek ezt mind, mind megérzik Tovább adják hangját, ápolják rezgését igaz lelkek, akik az igaz szót értik. Bohócok sipkáján ne csörgő legyen a szó, legyen bíztató jel, meleg útravaló, támasz a harcunkban, mert harcolunk, láto~', s így öltnek szép valót a megálmodott álmok.
