Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - FIGYELŐ - DOBOS LÁSZLÓ: Új riportkönyv

témáját illetően felmerül a kérdés: min­denről lehet-e jó riportot írni. Szerintem nem. Az életnek szinte minden tényéről lehet tudósítást vagy beszámolót mon­dani, de a folyó élet minden jelenségét nem lehet riporttá emelni. A riportírás tehát a jól megválasztott témával kez­dődik. Erről tanúskodnak a riportírás már klasszikussá vált képviselői, mint J. Fučík és Egon E. Kisch. Egy dolog igaz: a riport minden kor vagy korszak legfontosabb, legjellemzőbb jelenségeit igyekszik ábrázolni. De ebben már benne van a riportírás éltető eleme, a rend­kívüliség. A rendkívüliség követelményé­vel nem akarom a riportot a szenzáció­hajhászással azonosítani. Csupán azt aka­rom hangsúlyozni, hogy a rendkívüliség elve nem zárja ki a lényeges, a jellemző, a törvényszerű ábrázolását. Másszóval: a rendkívülivel is fejezzük ki és kifejez­hetjük jelen korszakunk törvényszerű vo­nását: a szocialista ember alakulását, formálódását. Ha Mács J. „Pipafüstben“ című köte­téről akarunk véleményt mondani, két dolgot kell — ha futólag is — meg­vizsgálnunk. 1. Riportírásunk fejlődésének kérdései, 2. Mács J. riporttémái. Riportírásunk eddigi fejlődése össze­függ mind a publicisztika, mind az iro­dalom kibontakozásával. Ügy is mondhat­nánk, hogy publicisztikánk és irodalmunk között a hidat a riport képezi. A riport irodalmi és publicisztikai határterületeit nem akarom most kutatni, jóllehet a mi esetünkben a riportírás kibontakozását és fejlődését nem lehet különválasztani sem a publicisztikától, sem az irodalom­tól. Riportírásunk értékelésének előfel­tétele a kölcsönhatások vizsgálata és tu­datosítása. Mács könyvének értékelése elsősorban a riportírás és irodalom fejlő­dési kölcsönhatásának hangsúlyozását te­szi szükségessé. Miért van szükség e kölcsönhatás kimutatására ? Vegyünk egy példát: Irodalmunk minden műfaja át­esett a sematizmus betegségén. Különb­ség e téren abban mutatkozott, hogy egyes műfajok képviselői hamarább is­merték fel és idejekorán tudatosították a sematizmus veszélyét és terhét. Sajnos, a sematikus valóságlátás és az ebből kö­vetkező sematikus ábrázolási mód leg­tovább tartja magát az epikai művekben (elbeszélések) és természetszerűleg a vele rokon riportírásban is. Az irodalmi sematizmus negatív hatása mellett riportirodalmunk kialakulására ugyancsak fejlődést gátlóan hatott a pub­licisztika sematizmusa is. Felmerül a kérdés: miért van szükség a sematizmus hánytorgatására Mács József riportköte­tével kapcsolatban ? Egyszerűen azért, mert ezekben az írásokban is a semati­kus valóságlátás továbbélését látom. A „Pipafüstben“ közölt írások nagy részét legszívesebben elkeresztelném utósematiz­musnak. Gondoljunk csak Mács József első könyvére a „Végnélküli gyűlésre“. Kritikánk erre a könyvre joggal ütötte rá a sematizmus pecsétjét. Következő könyvében, a „Téli világban“ Mács József tudatosan kerüli a sematizmus buktatóit. A „Téli világ“ minden hibája ellenére is továbblépést jelentett Mács József írói útján. Jóllehet a „Pipafüstben“ közölt írások időben szétszórtan íródtak, azon­ban ennek ellenére is felmerül a kérdés: az előző könyvhöz, a „Téli világhoz“ ké­pest, vajon továbblépést jelent-e ez a riportkötet? Nem. Eltekintve a kötet néhány újkeletű riportjától, a „Pipafüst­ben“ általános szintje, világképe Mács József első kötetével, a Végnélküli gyű­léssel tart szomszédságot. Miben mutat­kozik ez meg ? Elsősorban a riportok valóságszemléle­tében. A „Pipafüstben“ riportjai és kar- colatai a mai, a szocialista élet igazságát bizonyítják. Agitatív jellegű és értékű írások ezek. Céljuk a bizonyítás, a mai élet igenlése. A kötet értékei között kell említenünk az írások szétágazó forrásait. Mács szűkkörű provincializmustól men­tesen szinte egész Szlovákiát körülkanya- rítja tollával. A pipa füstje végigbodrozik Szlovákián, Csallóköztől egészen a keleti részek határáig. Ez az összegező szándék, ez a területi teljességre törekvés kétség­telenül erény. Mács teljességre törekvése azonban kívánni valót is hagy maga után. Miben merül ki Mácsnál a teljességre törekvés? A földrajzi provincializmustól való mentességben. Viszont a földrajzi teljesség ténye még távolról sem helyet­tesítheti az objektív teljesség szükségét. Mács célja a bizonyítás, eszköze az érve­lés. Minden bizonyítás súlya az érvelés erejétől függ. Ebből következően szá­munkra nem marad más, mint hogy a té­ma fontosságával mérjük az érvelés értékét. Mivel érvel Mács? (A földrajzi egység érve a témához mérten másod­lagos). A riportok legfontosabb aduja, érve a szocializmus anyagi jobbléte. Két­ségtelen, hogy társadalmunk alakulásában elsőrendű szerepet játszik a szociális té­nyező, illetve a lét elsődlegessége. De a szociális tényező elsődlegessége nem von­ja maga után a kizárólagosság elvét. Sőt, a történelmi és társadalmi átalakulás azt kívánná, hogy a szocializmus mellett szó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom