Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - LÁTÓHATÁR - STEFAN HEYM: Igaz történet (Elbeszélés, fordította Somló Miklós)
nyelven jelenik meg, mégis nagyszerű összeköttetések fűzik a világsajtó képviselőihez. Amennyiben tehát Bachleitnernek valami bántódása történne, a sajtó tudná, kit terhel a felelősség. Az ezredes megfeledkezett arról, hogy a hadnagyot hadbírósággal fenyegesse. Az ezredes ijedtsége oly nagy volt, hogy egyáltalában nem gondolt fenyegetésekre. Meghívta a hadnagyot parancsnokságára, négyszemközti bizalmas beszélgetésre. A hadnagy beleegyezett. * A bizalmas beszélgetés nem négyszemközt folyt le. Az ezredes irodájában ült, körülötte a müncheni katonai rendőrség törzstisztjei, akik közül egynek sem volt őrnagynál alacsonyabb rangja. Láttukra a hadnagynak — ahogy mesélte — a brooklyni rendőrség tornaegyletének jubileumi kirándulásáról készült csoportfelvétel jutott az eszébe. A hadnagy parancsot kapott, hogy az ügyről tegyen részletes jelentést. Elmondta az egészet élőiről, semmit sem hagyott ki. Belekeverte a potsdami konferenciát, a fennkölt háborús célokat és a Nürnbergben tervezett pereket. Jelentése végén védelmet kért Bachleitner számára. Miután mindent elmondott, megrovásban részesült a hír közlése miatt — az ezredestől kezdve végig lefelé a legfiatalabb őrnagyig. Ez természetes volt. Az ezredes csak a saját észbeli színvonalán vagy még annál is alább álló tisztekkel vétette magát, körül, hogy törzskara harmonikusan működő katonai egységet alkothasson. A hadnagy tehát újra megmagyarázta a dolgot és nem feledkezett meg arról sem, hogy miket írnának a lapok a müncheni katonai rendőrségről és tisztikaráról, amennyiben Bachleitnernek valami baja történne. Az urak sug- dolózni kezdtek egymás között. A majdnem nesztelen eszmecsere után az ezredes felállt, hogy kimondja a verdiktet. — Hadnagy úr — mondta — ebben az ügyben nem dönthetünk egyedül. Meg kell tárgyalni a tábornokkal. Ez sokatigérően hangzott. Patton utódja, Truscott generális majd csak talál egy szakasz katonát Bachleitner és papírgyára védelmére! — Sajnos — folytatta az ezredes — a tábornok jelenleg nem tartózkodik Münchenben. A tábornok Tölz-fürdőn van. Ez is érthető volt. Bad Tölz akkoriban sokkal kellemesebb tartózkodási helynek számított, mint München. — Egy tisztet menesztünk hozzá jelentéstételre. Az ezredes néhány szót mondott az asztalnál álló telefonba. Egy kapitány jelent meg, tisztelgett. Parancsot kapott: elmegy és felkeresi a tábornokot. Nagyfontosságú ügyről szóbeli jelentést tesz neki. A szegény kapitány kétségbe esett. Félt a tábornokot üdülésében zaklatni. Félt a szóbeli jelentéstételtől is, mert pontosan emlékezetében kellett tartania az eseményeket és sorrendjüket, hogy a tábornok mindent megérthessen. — Hadnagy úr! — szólt az ezredes — Ön ismeri az ügyet a legjobban. Magyarázza meg a kapitánynak. Oszolj! * Az én hadnagy barátomat másnap felhívták a müncheni katonai rendőrség parancsnokságáról. Az ezredes volt. — Azonnal jöjjön ide! — kérte a hadnagyot.
