Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - HAGYOMÁNYAINK - BOTKA FERENC: Majakovszkij csehszlovákiai „magyar útjának” vázlata
. Majakovszkij Prágában Majakovszkij 1927-es prágai látogatása jelentős eseménye volt a csehszlovákiai haladó irodalomnak. Bár a látogatás a cseh elvtársaknak szólt, ott tartózkodása visszhangot keltett a magyar munkássajtóban,15 s a vele való találkozás emlékezetes és izgalmas élményt nyújtott a Prágában élő magyar avantgardisták- nak is. „Az Osvobozené Divadlo matinéján, Smíchovban láttam először — írja erről a találkozásról Forbáth egy másik levelében. — Felkértük, hogy szavaljon. Fölment a színpadra és eldörögte a világszerte ismert INDULÓT BALRA... Az óriás torkában megafon volt, a falak is megremegtek, s úgy éreztük, egyenesen a forradalom és a polgárháború frontjáról zúdulnak az ércből-öntött szavak... Másodszor néhány nap múlva láttam. A baráti társaság késő este jött vele össze a Zlatá Kaplička nevű borozóban. Ezen az estén egy másik Majakovszkijt láttam. Ez nem a BALRA! vidám, optimizmust sugárzó harcosa volt, hanem egy elkomorult ember... Nem örülök neki, de úgy volt, hogy sokat ivott, gyilkos snapszokat — ahogy mi orvosok mondjuk, narkomániásan. S mégis, csak a vak nem látta benne a kor legnagyobb költőjét, Október harsonáját, a történelemalakító évek egyik gigászi alkotóját. Mintegy hipnotizálva lestem minden szavát, mozdulatát. Nagyon mélyről jött társadalmi erők formálták ezt az embert, a munkás, hatalmas öklöket. — A proletariátus harcos és építő ihletének volt a megtestesítője .. .“16 A nagy szovjet költő dübörgő dinamizmusú versei és a vele való személyes találkozás mély hatással volt a tehetségét éppen ezekben az években kibontakoztató Forbáth Imrére, a szlovenszkói magyar szocialista költészet úttörőjére s ma is kiemelkedő reprezentánsára. A híres „Favágók“ költője Majakovszkij példáján felbátorodva szólaltatta meg műveiben a monumentalitást és a pátoszt, s számtalan stilisztikai és formai hatáson túl tőle tanulta meg az avantgardizmus forgatagában megtisztuló új szocialista líra leglényegesebb tanulságát és követelményét: hogy a költészet forradalmát — a forradalom költészetével kapcsolja össze.. ,13 A 20-as évek második felében 1925 után lényeges változások mentek végbe a szlovenszkói munkásmozgalomban, de a kulturális élet általános képében, tendenciáiban is. A magyar emigráció nagy része visszatér Magyarországra vagy tovább emigrál a Szovjetunióba. A Szlovenszkón maradt elvtársakat igen erős mértékben lekötik a mindennapi, a munkájukkal közvetlen kapcsolatban levő feladatok, s a munkásmozgalom kulturális frontja sokat veszít a nemzetközi eseményekre és jelenségekre élénkén reagáló, extenzív beállítottságából. A befelé fordulás általánosan jellemzővé válik, nemcsak a munkásmozgalomban, hanem a kulturális élet egészében is. A Sarló mozgalom, a falujárás és néprajzkutatás évei ezek. Majakovszkijt kisugárzó központok nem alakultak ebben az időszakban. Költeményei véletlenszerűen terjedtek — a kisszámú magyar fordításokon kívül elsősorban cseh vagy szlovák kiadványok segítségével. Különösen Bohumil Mathesius kiváló „150 millió“-fordítása vált igen széles körben ismertté, de eljutottak az országba a költő német,17 francia, sőt eszperantó18 tolmácsolásai is.
