Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - TÖRÖK ELEMÉR: Négy vers
TÖRÖK ELEMÉR ÉGŐ PIROS RÓZSÁK HITET TETTEM JÖVÖMRE Rózsásujjú hajnal kikéit már a ködből, karcsú szép tüzikék a nyári gyönyörtől bíborszínben égnek a tártölü réten, kókadtfejű füvek széles tengerében. Ő, ti szép tüzikék, égő piros rózsák, kacagó színetek napfényes valóság. S én mégis-mégis úgy féltlek titeket, ne fesse be üszők selymes szép színetek. Soha se ontsatok keserű illatot, ha elvérzik a nyár akkor is nyíljatok. Hány tavasszal indultam rohamra holnapommal, s mint őseim konokul dacoltam őnmagammal. Hitegettem szívemet: majd lesz\még egyszer jobban! Hitet tettem jövőmre, s a hitem el nem lobban. VÁRLAK MA IS... Már ezüstös pettyektől tarkáll a harmatkönnyes álmos határ. Csillag gyúl a néma fák felett, szívemben is szelíd este lett. S mint csillagok az ég tengerén, bennem is vágy gyúl, édes remény. Utolsót lobban a nap tüze, várlak ma is, vajon eljössz-e? NEVETEKKEL ZÖRGETEK... Lángoló hólyagos felhőben elmerülő nap aranyló sugárküllői még ki-kivillannak, s mint gyönge anyai kéz simogatja arcomat a szagos tavaszi szél, amíg lassan betakar az esti csönd palástjával a bíbor alkonyat. S én ma a nevetek dicséretével zörgetek az ólomnyelvű csönd kapuján, dolgos emberek, kiknek a markából beláthatatlan idők óta csurog a munka aranya, hogy kifeseljenek az élet-éhes álmok, mint tavasszal a rózsa.
