Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - DÁVID TERÉZ: Kísértetek múzeuma
szorítottad, olyan imádságok fakadtak kebledből, amilyen imádságot még nem gondolt ki sem pap, sem költő. Csak a mártírok szívéből fakadhat olyan zsolozs- ma, amilyen bénuló ajkadat elhagyta, anyám! Most már tudjuk, hogy soha többé nem találkozunk. Nem várunk tovább érkezésedre, így hát elbúcsúzunk tőletek örökre. Kívánjuk, hogy halálotok ne lett légyen céltalan, hogy halálos vajúdásotok üvöltő szózata ébressze józanságra az emberiséget, ébressze végre jóságra, sze- retetre, ébressze végre megbékélésre .. . Sírjaitokhoz nem látogatunk el, hogy letegyünk rá egy szál virágot, mert sírotok nincsen semerre ... Sírhantotok a mindenség ... a világűr ... az égboltozat ... a szívünk, a tüdőnk, ahová belélegzettük füstként szálló lényeteket. Jó lenne -hitvallásodat hirdetni az emberek között! Jó lenne a hazánkba kiránduló külföldieknek nemcsak a divatos fürdőhelyeinket megmutatni. Mutogatni kellene Hitler kiállított könyveit is ... Ajándékba kellene adni egy-egy példányt minden ingadozónak, minden kétkedőnek, akinek nem volt elég megváltás a halálotok. Vigye magával, olvassa, lapozgassa .. . Isten és élet. .. Isten és munka . .. listen és fegyver ... Vagy inkább: Ember és borzalom! Fasizmus és őrület! Gyűlölködés és háború ... ! Háború és szenvedés! Jó lenne feleszmélni végre, anyám! Sohasem felejtünk el, ártatlanul elpusztult, hőslelkű, egyetlen édesanyánk... Lőrincz Gyula rajza
