Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)

TANÍTÓNŐ: Csak úgy . . . érzem . . . Remélni szabad . . . Remény nélkül nem élhet az ember, Hans.

NÉMET KATONA (jelenik meg a pitvarban. Az őszek öt ott kezű Orvost behajtja a konyhába.)

KAISER (jön utánuk. Kopog a szoba ajtaján.)

WOLFF: Mi az?... Már vacsorázni sem hagynak?... Herein!

KAISER (belép): Heil Hitler! (Iratot ad át a századosnak.) Délután fogták el... Zsidó!

WOLFF: Akkor miért hoztátok a nyakamra? ... Intézzétek el!

KAISER: Orvos.

WOLFF (nézi az iratokat): Az más . . . Megnézzük közelebbről. (Feláll.)

ORVOS (döbbent szemmel nézi Bálintot. Sápadt arcán ökölcsapások nyoma.)

BÁLINT (óvatosan jelt ad, hogy hallgasson).

ORVOS (élj ordít ja tekintetét. Nehezen lélegzik; erőfeszítésébe kerül, hogy fel ne kiáltson.)

TANÍTÓNŐ (rémülten mered az új fogolyra).

WOLFF (belép Kaiserrel. Egy intéssel kiparancsolja a katonát. A tanítónőhöz): Kérem, hagyjon magunkra!

TANÍTÓNŐ (esett fejjel kisiet).

HÄNS (feláll; vigyázzban parancsra vár).

WOLFF: Üjabb jómadár . .. Zsidó?

ORVOS: Az vagyok!

WOLFF: Na, örülök, hogy nem tagadja... Miért bujkált?

ORVOS: Nem bújtam el senki elől... Maguk elől sem!

WOLFF: Csendesebben, ember! (Játékosan, szinte élvezve a helyzetet.) Az iratai szerint orvos ... Tagadja?

ORVOS: Nincs mit tagadnom ... Egy betegemhez mentem ... Akkor fogtak el.

WOLFF: Miért kötöztétek meg, Kaiser?... Levenni!... A kezére még szükség lesz.

KAISER (megoldja az orvos kezén a kötelet).

WOLFF: Sebész?

ORVOS: Ha kell, ahhoz is értek.

WOLFF: Nem óhajt helyet foglalni? . . . Nem? (Lovaglóhelyzetben egy székre ül.) Kérem, így is eldiskurálhatunk!

ORVOS: Mit akarnak tőlem?

WOLFF: Nagy orvoshiány van a Reichban. Kell a sebekhez értő ember ... ha zsidó is ... Holnap vonatra tesszük... folytathatja nálunk a mesterségét.

ORVOS: Én?

WOLFF: Maga!... Mit bámul?

ORVOS: Soha! (Mintha mindenen túl volna. Rekedt, elgyötört hangja mélyen a melléből tör fel.) Inkább üssetek... Mert ezt tudjátok... Csak ezt értitek ...

WOLFF: Nézze, doktor úr ... Én urazom, maga meg provokál... De türelmesen hallgatom... Tudja, miért lettünk mi nagyok? Mert merünk sebet ütni, nagy fájdalmat okozni... Szenvedni — ez a legkevesebb! Ehhez minden rabszolga ért. De nem érezni részvétet, ha mások meggebednek miattunk, ehhez erő kell... Ez a nagyság!

ORVOS: Nietzsche filozófiája ... A Führerjük ettől háborodott meg. Maga meg utána szajkózza.