Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)
HANS (kimegy). WOLFF: Mit csinál? TANÍTÓNŐ: A vacsorájukat. WOLFF: Meghívom, egyen ma velünk. Van egy üveg jó borom. Francia. TANÍTÓNŐ: Nem iszom. WOLFF: De egy pohárkával koccint ma velem... Vacsora után elküldöm Hofer hadnagyot egy kis sétára. TANÍTÓNŐ (ártatlanul): Minek? WOLFF: Hogy kettesben... egy kicsit bizalmasabban elbeszélgethessünk. TANÍTÓNŐ (kiegyenesedik): Ez legyen az ára, hogy ír az uram érdekében? WOLFF: Ne mondja ilyen gorombán. Csak egy kis hálát kérek... Maga egyedül él... Én is asszony nélkül évek óta. Ez a legszörnyűbb ebben a tetves háborúban. Az ember vágyik egy kis melegségre . .. simogatásra. (Közelebb lép.) Nézzen a tükörbe! TANÍTÓNŐ: Mit nézzek?... Csúnya lettem. WOLFF: Nem igaz . . . Szép asszony... De szebb lesz! Csak az kell... engedje, hogy szeressem. TANÍTÓNŐ (kitör): Menjen!... Ö, micsoda emberek maguk! (Sírását elfojtva kirohan.) WOLFF: Ostoba liba! (Kimegy. A konyha elsötétedik.) HADNAGY (a kivilágosodó szobában leveti a kabátját és kényelembe helyezi magát). WOLFF (belép). HADNAGY (feláll): Heil Hitler! WOLFF: Heil!... Ne zavartasd magad! ... Mi újság ? HADNAGY: Minden rendben van... Látom, nem vagy rózsás hangulatban... Valami baj? WOLFF: Eh, semmiség! . . . Tegnap elpanaszolta a tanítónő, hogy a férjét valami türingiai táborba vitték... Persze, partizán volt. Addig rimánkodott, míg megígértem neki, hogy utána nézek és hazasegítem. HADNAGY: Gondolod, hogy sikerül? WOLFF: Természetesen... Már szaladok. Más gondom nincs is. HADNAGY: Persze ... persze ... És ... a hála? WOLFF: Még okoskodik. HADNAGY: Meg kell rohanni és kész. WOLFF: Tudod, nem ilyen a természetem. Nem szeretem az erőszakos hódítást ... Nem ad igazi örömöt. Az asszony legyen forró, jöjjön önként.. . De garantálom, holnap beadja a derekát. HADNAGY: Remek ember vagy, százados úr... Takaros nőszemély. Én is szívesen megszorongatnám, fabrikálnék egy babát neki. WOLFF: Csak bízd rám! HADNAGY (a rádióhoz lép): Mit jelentett ma London? WOLFF (legyint): Hajszálnyira ugyanazt, amit tegnap... Győzelmet, előrenyomulást ... Mi meg hátrálunk. Kurtítjuk az arcvonalat. HADNAGY: Eltúlozzák! WOLFF: Mit?... Berlin megint néhány ezer tonna bombát kapott... Karácsonykor otthon voltam. A gyerekeknek ajándékot akartam venni. Megálltam egy bolt előtt a Bismarck-téren. Kikerestem magamnak egy nagy mackót... Mondom magamban, megmutatom az asszonynak, megvesz-
