Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - FIGYELŐ - FÁBRY ZOLTÁN: Rés poetica (Fiatal költőink antológiájáról)
FÁBRY ZOLTÁN RES POETICA FIATAL KÖLTŐINK ANTOLÓGIÁJÁRÓL 1. Ha hirtelen reflektort csapok líránk helyére és helyzetére, akkor a pillanat- felvétel nem éppen megnyugtató: az indítás — író és könyvkiadás — és a visszhang — kritika és olvasó — egyformán zökkenőket mutatnak és légüres teret jeleznek. Költőkről tudunk és könyveket várunk, melyek évek óta nem jelennek meg. Monoszlóy M. Dezső kötete, négyévi huzavona után, amikor már úgy látszott, hogy véglegesen ad acta került, az utolsó pillanatban, szinte meglepetésszerűen (mert semmiféle programban nem szerepelt), épp e sorok írása közben jelent meg. Tóth Tibor esetében az ellenkező eljárásnak vagyunk a tanúi: ő maga volt az, aki visszavonta kötetét. E visszavonást csak fejcsóválón és meg- róvón vehetjük tudomásul! Rácz Olivér könyvének közönség-sikere mindennél meggyőzőbben mutatja az „öregek“ értékét. Ne rejtegessünk gyertyákat véka alatt. Petneházy Ferenc miért nem jelentkezik? Ásguthy Erzsébetnél is összegyűlt bizonyára egy kötetre való vers. Mojzes Ilona csak nem tud tető alá jutni, de az épp csak felfigyeltető Zala József váratlanul egész verskötettel ugrik ki. Örülünk, hogy Ozsvald Árpádnak új kötete jelent meg, de az esedékesebb, vagy legalább ugyanolyan esedékes Veres János új könyvéről semmit sem hallunk. Bábi Tibor második kötete, ha jól emlékszem, az egyetlen Turczel-méltatás kivételével nem kapott kritikát. (E bűnben nem ártatlan e sorok írója sem.) Karácsonyra megjelent Forbáth Imre verseinek válogatása, azon költőé, kit Illyés Gyula egyszer korunk tíz legjobb magyar lírikusa közé sorolt, és visszhangja alig volt. Ugyanakkor megjelent egy antológia, mely létével, léghuzatot és vihart kavaró tényével, visszhangja sűrűségével hazudtolón cáfolja az előbb elmondottakat. Egy eddig nem tapasztalt ismeretlen reagálásnak lettünk a tanúi és lehetünk végre örvendezői is. Induló fiatalok antológiájáról van szó: szlovákiai magyar költők avatásáról. („Fiatal szlovákiai magyar költők“ — 1958). Nyolcán vannak: a legfiatalabb nemzedék, a harmadvirágzás első érleltjei. Tíz év alatt megjelent itt egy pár könyv, verskötetek is, és köztük ez antológia átlagos színvonalánál jobbak; regények, felfigyeltetők, köztük majdnem műremekre hibázok, de azonnal és azonmód, spontán és tervszerűen még annyi cikk, kritika, hozzászólás nem
