Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ: Pozsony és a proletárdiktatúra
erőkkel, dilettáns vezetéssel végrehajtott vállalkozás három komáromi várerőd átmeneti elfoglalása után kudarccal végződött. A hadügyi népbiztosság a volt 13. pozsonyi honvéd gyalogezredből felállította a 13. vörös ezredet. Parancsnoka Leölkes alezredes volt, akit azonban május 9-én 24 tiszttársával együtt letartóztattak, mert gyanúba fogták, hogy összeköttetésben volt a brucki ellenforradalmárokkal. A magyaróvári „Mosonmegye“ hetilap május 11-száma a brucki ellenforradalmi puccs pozsonyi vonatkozásairól a következőket írta: „Vasárnap délelőtt (tehát május 4-én) Győrből egy hamis jelentést adtak le Magyaróváron át a köpcsényi-ligetfalusi, majd a királyhidai és dunákiliti katonai őrségekhez, hogy a kormány megbukott. A bécsi események és a megszervezett ellenforradalmi szálak alapján a hírre a katonatisztek Kőpcsény-Ligetfaluban még vasárnap délután eltávolították a vörös jelvényeket és a hídra kitűzték a fehér lobogót, majd le akarták szerelni a vörös katonaságot. Az ottlevő katonai politikai megbízott (Barabás-Brattmann Artúr — a szerző megjegyzése) azonban a letartóztatásból megszökött, azonnal értesítette a központi direktóriumot, erre történt a riasztás és még az éj folyamán kiküldtek Magyaróvárról erősítéseket. Az ottani katonák időközben az ellenforradalmárok közül néhányat elfogtak, egy tiszt agyonlőtte magát (Moharos Gyula, a soproni 18. vörös gyalogezred főhadnagya) és a további bonyodalmaknak ezzel elejét vették. Állítólag a terv az volt, hogy Ligetfaluról Királyhidára, majd Kilitire és onnan Magyaróvárra fognak az ellenforradalmárok behatolni és az egész megyét hatalmúkba kerítik. Csütörtökön Dunakilitiről hozták a cseh támadás hírét és ezért történt az éjszakai riadó. A direktórium erélyes intézkedése mindenesetre nagy bonyodalmaknak és polgárharcoknak vette elejét, bár a letartóztatások után a vizsgálat ezután fogja kideríteni, hogy kik voltak valójában érdekeltek az előkészített manőverben ..." .. A ligetfalusi és brucki puccs hatására a 13. vörös ezred 25 tisztjét a belügyi népbiztosság rendeletére egy Budapestről érkezett nyolcvan tagú politikai osztag letartóztatta és Budapestre szállította. Június 4-én négy tiszt kivételével a letartóztatottakat szabadon bocsátották és előbbi beosztásukba visszahelyezték, mivel a vizsgálat folyamán konkrét bizonyítékok nem voltak ellenük. A 13. vörös ezred 1919. május 15-én hat lövész- és egy géppuskás századból állott, a parancsnokságot Leölkes alezredes letartóztatása után Renner őrnagy vette át. Az ezred május 16-án a hadügyi népbiztosság parancsára vonatra rakodott és a hajmáskéri kiképzőtárborba távozott. Itt feltöltötték a tiszántúli hadszíntéren leharcolt 19. győri dandárcsoport maradványaival, és menekültekkel, valamint szökevényekkel kiegészítve hadilétszámra emelték. 1919. június 15-én az ezrednek négy zászlóaljban 16 lövészszázada és 3 géppuskásszázada volt, 42 géppuskával, 1651 főnyi ütközetlétszámmal. A póttest és a zenekar Magyaróváron maradt. A 13-as vörös ezredet június eleje körül Hajmáskérről Budapesten át Hatvanra szállították, mint a 17. dandár részét (parancsnok Siegler Géza őrnagy), hogy az 5. vörös hadosztályparancsnokság alá rendelve, a Sajó völgyében felváltsa a 65. dandárt. A 13. ezred Pelsőctől állandó harcok közepette június 10-én délután 13 órakor a lakosság meleg üdvözlése mellett bevonult Rozsnyóra. Ugyancsak szívélyesen fogadta őket Pelsőc, Vigtelke és Sajóháza bányászsága. A földműves lakosság tartózkodóbb volt, aminek az oka
