Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Proletár harcosok emlékeznek
Ahogy lehetett, összébb szorultunk, hogy a cella egyik sarkában egy kis hely jusson nekik; ki-ki tehetsége szerint igyekezett enyhíteni kettőjük szörnyű kínjait. Mikor kissé magukhoz tértek, elmondták, hogy azért verték őket agyba-főbe, mert nem akarták beismerni, hogy kapcsolatban álltak Korvin Ottóval és hogy az ő feljelentésük alapján tartóztatták le állítólag a Ganz-gyár vezetőit. Hiába mondták, hogy soha nem voltak kommunisták és Korvin Ottó nevét még csak nem is hallották. Horthyék vérebei addig ütötték, addig kínozták őket, míg bele nem fáradtak. Aki átélte ezeket a szörnyű kihallgatásokat, aki élve került ki a fehér terror börtöneiből, kommunistává lett még akkor is, ha azelőtt szociáldemokrata sem volt. * * * Összesen négyen voltunk a váci börtönben a~ szlovák kormányzótanács tagjai közül. Előbb hármunkat raktak egy cellába, csak Janoušek elnökünket tették magánzárkába, mert a rögtönítélő bíróság előtt védőbeszédében hatalmas szónoklatot vágott ki a kommunizmus gondolata mellett. Elmondta, milyen nagyszerű harcot vív az orosz Vörös Hadsereg az oroszországi munkásság és az egész világ proletariátusának felszabadításáért. Nekünk, akik értettünk csehül, a vér is megdermedt ereinkben beszéde hallatára. A statáriális bíróság szerencsére egy szót sem értett belőle. De így is három esztendei börtönre ítélték. Csak később, hogy utólag megtudták, tulajdonképpen miről is szónokolt, szigorították meg a büntetését magánzárkával. Janoušek elvtárs akkoriban már túl volt az ötvenedik életévén, rendkívül kimerültnek, testileg megtörtnek látszott. Amúgyis megrendült egészségét még jobban aláásta az éhség, nékülözés, állandó üldözések. A váci fegyház hideg kazamatáiban annyira rosszabbodott izületi csúza, hogy keze-lába megdagadt. Erről azoktól a fegyőröktől értesültünk, akik kissé emberségesebben bántak velünk. Megkértük őket, szállítsák be Janoušek elvtársat a rabkórházba. Azt felelték, csak akkor tehetnék, ha ő maga kérné. Janoušek azonban eddig nem tette meg. Ezeknek a fegyőröknek a jóvoltából, ha szép idő volt, a fegyház udvarán burgonyát pucolhattunk. Kérésünkre Janoušeket is odaengedték közénk. Bár testileg megtörték a szenvedések, tekintete fiatalos, bizakodó volt, átfütötte a kommunizmusba vetett hit. Hiába bíztattuk, hogy jelentkezzék orvosi vizsgálatra, nem volt hajlandó. Valósággal elszégyelltük magunkat, hogy még ő próbált lelket verni belénk: — Ne féljetek, fiúk, — mondta, — a testi fájdalom és szenvedés nem törhet meg bennünket, sőt csak még jobban megacélozza a kommunista eszmékbe vetett hitünket, törhetetlen meggyőződésünket. Éreztük, még sokat kell tanulnunk, hogy kommunista lelkesedésünk odáig érjen, ahová elnökünk eljutott. Az orosz elvtársak nem feledkeztek meg róla. Az egyik első csereakció keretében őt is kimentették Oroszországba. Kovács Gyula
