Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Proletár harcosok emlékeznek
blúz hátán fekete csík ereszkedett. Szverle mondta neki, hogy adja vissza, mert tönkreteszi a ruháját. — Nem baj — felete —, az a fő, hogy itt a Vörös Hadsereg. Ami virág, szegfű, rózsa a kassai kertekben termett, az mind ott virított a vöröskatonák sapkáján, gomblyukaiban, mi tagadás, még a fegyvercsövekben is. Kassa népe aznap a trafikokat biztosan kiürítette. Minden zsebet, kenyérzsákot, hátizsákot cigarettával, csokoládéval, süteménnyel, sonkával tömtek tele. Azon a bevonuláson a poros, izzadt bakaarcokat friss, illatos, üde női szájak csókolták tisztára. Az ünneplők és az ünnepeltek érezték, hogy az életben ritkán fordul elő ilyen pillanat. A kassaiak elmondották, hogy három-négy nap előtt a Kassán székelő francia tábornok kívánságára egy tizennégy éves fiúcskát kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek. Az volt a bűne, hogy azt mondotta: a hivatalok meg a katonák azt csinálják a néppel, amit a királyság idejében, pedig Magyarországon most forradalom van. Ugyanez a tábornok kishíján a kezünkbe került. Nem hitte, hogy behatoltunk a városba. Két saroknyira jártak a mieink, amikor kocsiba ült. Hidasnémetinél még mindig dörgött az ágyú. Nem sérthettük fneg a bennünket oly boldogan ünneplő népet, de minden erővel azon voltunk, hogy mielőbb átjussunk a városon. Századunk a Kassáról észak felé vezető két utcát zárta le. Idejében, mert rövidesen a visszatéréssel próbálkozó elenséges csapatokkal szálltunk harcba. A védelmezett hely katonailag igen kedvező volt, a támadókat könnyűszerrel visszavertük, foglyokat is ejtettünk. Az ezredparancsnokság öt óra tájban érkezett meg. Akkorra Hidasnémetiben is elhallgattak az ágyúk. Az esti órákban Kassaújfaluba vonultunk. Biztosítottuk Kassát. Másnap délelőtt visszavontak bennünket Kassára. A zászlóalj szolgálatmentességet és reggelig tartó kimaradási engedélyt kapott. A helyi lapok oldalakon át méltatták a Vörös Hadsereget. Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, szemlén dicsérte meg az ezredet. • — Levett sapkával állok a 46. gyalogezred előtt — mondotta. — A Kassa elfoglalásáért vívott harcokban ez az ezred a Tanácsköztársaság történelmének legragyogóbb lapjára írta be nevét. Stromfeld elvtárs! Tisztelettel jelentem, hogy a 46. gyalogezred X. századának katonái ma, negyven év után is, méltók maradtak a dicséretre. Mayer Vilmos
