Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - VTETOR MÁRTON: A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kulturális politikája
A tudományos, irodalmi, művészeti, pedagógiai és egyéb művek könyv- vagy füzetformában történő kiadását, sokszorosítását és elosztását a Szellemi Termékek Országos Tanácsa nevű újonnan létesített szervben összpontosították. Államosították a könyvtárakat, levéltárakat és kulturális rendeltetésű középületeket is. A természettudományi társulatok vezetésére külön direktórium alakult. A proletárállam gondoskodni kívánt minden olyan művész megélhetéséről, „kinek munkásságát a közösségre nézve kívánatosnak ítéli“. E célból megélhetésüket elkészítendő műveikre adott állandó havi előlegek folyósításával biztosította. A művészek egyes munkáinak árát egy állandó vásárlási bizottság állapította meg. Az előlegek ledolgozása után a művészek szabadon rendelkeztek munkáikkal; az államnak azonban a képekre és szobrokra elsőbbségi vásárlójoga volt. Művészeti direktórium irányította a tömegtermelés művészeti szempontjait (építészet, városrendezés, bútorgyártás, háziipari cikkek stb.), a művésznevelést, valamint a múzeumok újjászervezését és a műkincsek szocializálását. Hogy a múzeumokban felhalmozott anyag a proletárok számára hozzáférhető legyen, gondoskodtak a múzeumok egész napi nyitvatartásáról és múzeumi munkástanfolyamokat létesítettek. Közel 150 magángyűjteményt foglaltak le, köztük az esztergomi prímási kincstárt és a fraknói kastélyt is. Ezekből a műkincseket szocializáló bizottság június végéig a Szépművészeti Múzeumban 1065, a műcsarnokban 548 új, muzeális értékű képet helyezett el. Köztük Rembrandt, Breughel, Hals, Greco, Goya, Tintoretto, Delacroix, Courbet, Manet, Renoir, Munkácsy, Paál, Székely stb. műveit. A tanácskormány legelső és legfontosabb teendői egyikének tartotta, hogy a színházat is a proletárság kezébe adja. A színházak műsora azonnal megváltozott s a letűnt polgári ideológia színdarabjai helyett mindenütt az új eszmei irányzatnak megfelelő müvek kerültek a színházak új közönsége elé. A színházakat szocializáló bizottságok eltávolították a dologtalan gazdagokat a színházak nézőteréről s a jegyek négy ötödét a szakszervezeteken keresztül a dolgozók rendelkezésére bocsátották. Ez vonatkozik a Szlovák Tanácsköztársaság területére is, ahol szintén nem feledkeztek meg a kulturális rendezvényekről, színházi előadásokról és hangversenyekről, valamint nevelő és szórakoztató gyermekelőadásokról sem. A budapesti mozik közül ötöt gyermekmozivá alakítottak át és külön filmcsoport alakult (Lázár István, Vajda László, Várnai Zseni) mesefilmek és szociális tárgyú ifjúsági fümek készítésére. Végül néhány szó az irodalmi ügyekről. Ezek intézését a tanácskormány egy direktóriumra és a Népbiztosság irodalmi osztályára bízta. E szervek kidolgozták a főbb elveket, melyek szerint az irodalom és írók kérdéseit a tanácsállam rendezni kívánta. Idézünk a vezérelvekből: „A kommunista társadalom, amely produktív munkának ismeri el az író munkáját, nem tűrheti, hogy amikor minden dolgozó munkás létfeltételeit biztosítja, egyedül az író számára maradjon meg a lét bizonytalansága“, az anarchikus berendezésű kapitalista társadalom örökségeképp. Egy írónak se legyen többé érdeke, hogy olcsó sikerekre vadász- szon, hogy tömegesen szállítson fércmunkákat. Senki sem lesz kiszolgáltatva a kiadónak s a közönségnek. A tanácsállam ezért az írókat állandó támogatásban részesítette, amennyiben megírandó műveik honoráriumait munkabér-előlegként megszabott havi részletekben előre kiadta nekik. Ezzel szemben az írók művei
