Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
ízesítette ... mi meg növekedtünk, mint a farkaskölykök. Hej, sok burgonyát tisztogatott miértünk a Festetich grófék konyháján, de emberré nevelte fiát, lányát...! Én voltam a család Benjáminja... nekem már csak ez a formaruha jutott az öreg gróf jóindulatából, hadiárvaságom jutalmául, kezitcsókolom! Azt mondta az öreg gróf ... szolgáld fiú a hazát, amelyikért atyád vérét ontotta! Hát szolgálom, a teremtésit ennek a cafat sárnak ... sehogy sem akar lejönni a kabátomról. VIDORNÉ: Magda! Keféld le Kállai urat. . . MAGDA (ferdevállú, biceg, szemén csíptetö, 24 — 25 éves csúnya és jelentéktelen leány, feláll, a fiókból ruhakefét vesz elő és láthatólag boldogan teljesíti a megbízatást.) KÁLLAI: Oh, köszönöm, kezitcsókolom! (Magdához) Tudja, milyen gonosz testvérei van magának, Magduska! Maga sohasem tudna olyan kegyetlen lenni egy szegény rendőrtiszthez, mint ő . .. úgye nem ? MAGDA (áhítattal keféli a fiú kabátját): Én senkihez sem tudnék kegyetlen lenni... KÁLLAI: Maga angystl! (Szembe kerülnek egymással.) Vegye le azt a csúnya szemüvegét! Eltakarja vele a szép kék szemét. Ha tudni akarja, maga a legszebb szemű Vidor-lány .. . (Leveszi a lány csíptetöjét.) így ni! így jobban tetszik nekem . .. ANNA: Egészen megbolondítja! Vigyázzon! Magda nem érti a tréfát! MAGDA (mélyen megbántva): Értem a tréfát! Hogyne érteném... Persze, hogy értem. (És befejezi a tisztogatást. Visszakullog a munkájához.) VIDORNÉ (Annához): Ne gonoszkodj vele! (Magdához) Te pedig ne légy olyan érzékeny . .. VIDOR: Még tréfálni sem lehet veled? KÁLLAI: Becsületemre mondom ... nem tréfáltam ... MAGDA (hálásan néz a fiúra). VIDORNÉ (sokallja a mókát): No még! Igaza lesz Annának. Csakugyan elbolon- dítja. Mi lesz? Hárman dolgozunk... sokat beszélünk, semmire sem megyünk . . . ! BOHÁČ (hirtelen felcsapódik az előszobaajtó, a szobába lép, harminc év körüli szőke, jóképű szlovák fiú. Újságíró. Leveszi a kucsmáját): Jó estét kívánok . . . VIDORNÉ (feléje fordul): Jó estét... ! Kit keres az úr? KÁLLAI (észreveszi): Ohó! Nem úr ez. Költő! A barátom. Szervusz, kamerád...! BOHÁČ (körülnéz): Nemes Bélát keresem . . . VIDORNÉ: Mi célból, ha meg nem sértem? BOHÁČ: A csányi határra ma délután újra hatvan embert tettek ki a gárdisták. Tizennyolc közülük az ő fajtája ... VIDORNÉ (Magdához): Hívd fel Nemest. (Annához) Te pedig kínáld hellyel a vendéget... VIDOR (széket ad): Szóval mégsem vonult fel ma minden magyar győzedelmesen az ablakunk alatt. .. ! BOHÁČ (fáradtan leül és cigarettát szed elő.) VIDORNÉ: Mi közöd hozzá? Nem a te dolgod! BOHÁČ: Mindnyájunk dolga ez kérem. VIDORNÉ: Nem szeretem, ha politizálsz.
