Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - NYELVMŰVELÉS - PESTHY MÁRIA: Néhány megjegyzés A csősz feleségének magyar fordításához
Néhány megjegyzés A csősz feleségének magyar fordításához Örömmel fedeztük fel a közelmúltban könyvpiacunkon a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó egyik legújabb kiadványát: a szlovák irodalom kiemelkedő képviselőjének, P. O Hviezdoslavnak klasszikus müvét, A csősz feleségét magyar nyelven. A fordítás csehszlovákiai magyar köitő, Monoszlóy M. Dezső munkája. Hviezdoslav legjelentősebb elbeszélő költeményét most első ízben olvashatjuk magyarul teljes egészében. A mű egyes részeit Schöplin Géza ugyan már 1924-ben lefordította, ma azonban az egész művel megismerkedhetünk az újabb fordítás révén. A mű átültetése a fordítót nem kis feladat elé állította: meg kellett birkóznia Hviezdoslav szövevényles, tömör mindamellett világos, érthető elbeszélő stílusával, törekednie kellett az eredeti mű népnyelvi elemeinek tükröztetésére. A csősz felesége magyar nyelvű fordításának pattogó ritmusú sorai, dallamos, választékos nyelve meggyőznek bennünket arról, hogy Monoszlóy M. Dezső az említett követelmények tudatában fogott hozzá a fordításhoz és sikerrel végrehajtott nagyigényű munkájáért dicséret, elismerés illeti. Ennek ellenére belecsúszott a költeménybe néhány hiba is, amit nem hallgathatunk el. A Beköszöntőben Hviezdoslav üdvözli az erdőt, és az ember lelkére ható mély, üdítő benyomását foglalja szavakba. E bölcselkedő, lélektani leírás tolmácsolása sajnos a legkevésbé sikerült, a fordító nem tudja eléggé érzékeltetni azt a erőtejes hatást és okait, amelyekről Hviezdoslav érzelmekkel telített sorai írnak. A költemény további fejezeteiben mondhatnók: az oldalak számának növekedésével arányosan — javul a fordítás, főként a történések leírása rendkívül eleven, hangulatos, tökéletes átültetése a szlovák költeménynek. De térjünk vissza a Beközöntőhöz! Köszöntlek, erdők, hegyek, köszöntlek bennetek szívemből! Eltekintve attól, hogy meghökkent ,,bennünk“, helyesen: bennüket a második sorban a „bennetek“ helytelen kifejezésmód, tartalmilag sem elégíti ki az olvasót az érzések intenzitásának ilyen gyenge érzékeltetése; hisz az eredeti „z tej duše“ sokkal több lelkesedést fejez ki, mint magyar átültetése. Ugyanígy a továbbiakban is: Elég egy perc felétek futni, s a bú tűnik, bilincse tágul, tisztul a szem, a vérkeringés, s már új reménység nő ki szárnyul. Az első sor magyartalanságát szép csengése sem palástolja; az utolsó sor pedig egy kérdést kényszerít ajkunkra: Mihez nő ki szárnyul a reménység? — erre azonban aem kapunk feleletet. Megnézzük hát a szlovák szöveget, ott ezt találjuk: Zrak čistí sa, tlak voľneje, i oživujú nádeje. Elég, ha fent a sas kering, a sólyom szárnya égbe villan, merész fütty erdőn át ha illan, tisztáson pásztortűz ha gyűl, már zsong, buzog, rajong az érzés, tüzet csihol a lé ek máris, s mint égbe hulló meteor, lángoló szárnnyal szállni lázit, Milyen kár, hogy ezeket a szép sorokat olvasva élvezetünket néhány zavaró momentum csökkenti! A pillanatnyi történések egymásutánjába sehogysem illik a gyakoriságot kifejező kering. Ezt az eredetivel való egybevetés nélkül is érezzük, de igazolja feltevésünket a szlovák idézet is: len jedno orlie skolotanie,
