Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - FIGYELŐ - Egy költő, aki harcos, hű fia korának (Sas Andor)
FIGYELŐ Egy költő, aki harcos, hű fia korának FORBÁTH IMRE VERSEIRŐL 1920 és 1938 között, 22 éves korától 40-ik életévéig írta Forbáth Imre azt a 95 verset, melyet 60. születésnapja alkalmából a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a szerző válogatása szerint 1958-ban megjelentetett. Fábry Zoltán értékes tanulmányt, maga Forbáth rövid előszót írt a kötethez, maguk a versek négy ciklusra vannak tagolva (I. Mikor a néma beszélni kezd 1920 — 1924. II. Favágók 1925-1929. III. A csodaváró 1930—1934. IV. Panasz és remény 1935-1938.) Elszórva találunk a költeményekben önéletrajzi vonatkozásokat. így a költő gyermekségéről, melyet a Dunántúlon, a „szép Somogyban“ töltött, valószínűleg Böhönyén (30. o., „délmagyar erdők zúgtak neki bölcsődalokat“ s „enyhén ringatta a szőke Balaton“. (112. o.) Az első világháború alatt a fronton ismerte meg az imperialista öldöklés és pusztítás szörnyűségeit s a dolgozók millióinak pusztulását és szenvedéseit. Azután Prágában élt s bár a szülőföldjétől való elszakadottság el-elborong- tatja, mély és bensőséges élmény számára a világváros; de nem a Vencel-tér fényáradatában, hanem a munkások lakta városrészekben van odahaza. Várva-várta annak a megmozdulásnak világméretekben történő felújulását és folytatását, amelynek zászlóvivője Lenin országa, s amelynek hősies lendületét 1919- ben a magyar proletariátus is átvette. Forbáth csüggeteg átmeneteket leküzdve hű maradt a kommunizmus nagy eszméjéhez. 1919 után a két világháború közötti polgári világ szégyenletes állapotait mutatja fel, Abesszínia lerohanásában az olasz fasizmus által, Madrid lángjaiban világosan felismerte a fenyegető újabb háborús veszélyt. Gyermeke születésekor az jut eszébe, hogy a fasiszták szöges csizmái rá fognak tiporni „ha te is, gyermekem, az elnyomottak barátja leszel!“ (156. o.) Végül a végzetes 1938-as őszön a földönfutók sóhaját szólaltatja meg: „Határunkon farkashad üvölt; ki tudja, mi lesz holnap?“ Ha nem tudnók, a költeményekben előforduló nagyszámú élettani, bonctani meg orvosi vonatkozású részletből meg lehet állapítani, hogy orvosi tanulmányokkal és az orvosi hivatással a költő Forbáthnak kapcsolata van. Egy pár év előtt nálunk megjelent vers- gyűjteményről, amely antológiaszerűen fiatal költőktől közölt mutatványokat, hivatott oldalról az a megjegyzés hangzott el, hogy az egyes verscsoportok szerzőinek nevét fel lehetne cserélni egymással, any- nyira rokonhangzású a lírájuk. Nos, Forbáth verseiről senki nem állíthatja, hogy más is írhatott volna hasonlókat. Szó sem lehet bennük az egyéni hangütés hiányáról, a tartalom és a forma viszonyának egyhangúságáról, ellenkezőleg, ő úgy emelkedik ki az első republika idején a magyar toliforgatók versköltészetéből, mint a valamikor kelták lakta nyugati vidékek síkságain a menhíreknek nevezett magános kőobeliszkek. A magánosságot óvatosan említsük, mert művészi különállás értendő rajta, egyébként a Forbáthénál erősebb kapcsolata a dolgozók tömegeivel — világnézeténél és harcos kommunista forradalmiságánál fogva — aligha volt írónak. Verskötet általában nem ajánlható, nem alkalmas egyvégben való olvasásra. Psziho- lógiai tény és tapasztalat, hogy az át élésre és megértésre való fogékonyság ellankad, mint ahogyan az egyhúron ismételt hegedűdallam vagy hárfamotívum elveszíti megragadó erejét. Forbáth verskötete kivétel, vele nem így áll a dolog. Érdekessége éppen abban gyökeredzik, hogy egységes, de az egységet ugyanazon élmény-komplexum gazdag változatossága teszi mentessé attól, hogy fárasztó, vagy egyhangú legyen. Ennek az élmény-komplexumnak kritikai és előre mutató kapcsolata van annak a korszaknak (1920 — 1938) fundamentális társadalmi válságával, amelyben a szerző
