Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - MIHAIL SOLOHOV: A gabonakomisszár (Fordította Tóth Tibor)
MIHAIL SOLOHOV A gabonakomisszár i. A körzetbe megérkezett a területi élelmezési biztos. Szapora szóval beszélt, s közben vékony, bajúsztalan ajkát rángatta: — Statisztikai adatok szerint az önök gondjára bízott körzetből száz- ötvenezer púd gabonát kell kapnom. Ha törik, ha szakad! önt, Bogyagin elvtárs neveztem ki körzeti élelmezési biztosnak, mint erélyes, vállalkozó kedvű dolgozót. Remélem, nem csalódom önben. Egy hónap időt adok ... A rögtönitélö bíróság a .közeli napokban megérkezik. A hadseregnek és a nagyvárosoknak úgy kell a kenyér, mint... — tenyerével megdörzsölte kiugró, szőrös ádámcsutkáját, és összeszorított fogakkal, keményen hozzátette: — A megátalkodott rejtegetőket — agyonlőni! Megbiccentette kopaszra nyírt fejét és elrobogott. II. A táviróoszlopok araszolva futották be az egész körzetet a hírrel: Jön a kirovás. A falvakban, állomásokon a szántóvető kozákok szorosabbra húzták hasukon a rézzel dúsan kivert övét, és gondolkodás nélkül, egyszeriben rávágták: — Ingyen adjuk oda az életet ? . .. Nem adjuk ... A portákon, az utcák mentén, éjtszakánként ki-ki kedve szerint ásta a gödröket, húsz-harminc púd számra vermelték el a tiszta búzát. Mindegyik tudja a szomszédjáról, hová rejtette el az élést. De hallgatnak . .. Bogyagin a begyűjtő különítménnyel keresztül-kasul járja a körzetet. Ropog a hó a könnyű szekér kereke alatt, iramlanak hátrafelé a zuzmarás sövények. Estébe hajlik a nap. Előttük állomás — akár a többi kozák falu* Bogyaginnak mégis a legkedvesebb: a szülőfaluja. Ügy múlt el fölötte hat esztendő, hogy alig változott. így történt: verítékes július volt, a mezsgyéken sárgahabosan díszlett a székfű, a gabonát aratták, Bogyagin Ignaska tizennégy esztendős volt. Együtt vágta a rendet az apjával meg a béresükkel. Az apja megütötte a bérest, mert a legény kitörte a vasvilla fogát; Ignat odament az apjához, egészen közel lépett melléje és összeszorított foggal az arcába vágta: — Rongyember vagy te, apa .. . — Én-e? — Te . .. Az öreg egy ökölcsapással leütötte a lábáról Ignatot, véresre verte a rúdtartó szíjjal. Este, amikor megtértek haza a mezőről, apa a kertben levágott egy meggyfa botot, megfaragta, — s állát simogatva Ignat kezébe nyomta: — Eredj, fiam, láss világot, s ha majd megjön az eszed, gyere haza, — és kajánul mosolygott rá.
