Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Két vers
ahol vidám pacsirta zeng s nyáron oly kéken leng az ég fejemre csipkés manna hull s este a puha-selymű rét kínálkozik hogy jöjj pihenj előre hát nincs irgalom kering a bűvös délibáb s hiába legszebbik dalom világa mert az ég dühöng és úgy tüzel, hogy menni kell előtted ím a nagyvilág: nem érheted be ennyivel! SZERELEM SZERELEM Ö esti fény virágzó csillagok a rét ölén suttognak a füzek a fák fölött riog egy vadmadár s az életünk két ég között remeg mint egy virág megjött az est ne félj veled vagyok morajlik a Sajó aranyhabok zúgnak — az esti táj — s olyan könnyű röppenő most a szó csodálatos madár a szerelem megérkezett ez itt az én hazám ez itt Gömör Neked mondd tetszik-e rigó fütyül hallod az almafán ez itt a híd meséltem már tudod ahol bújocskáztunk mint gyermekek akkor te még nem voltál tán sehol hogy is van ez mit tennék nélküled milyen tájak bozótos rejtekén bólyonganék utánad - szomjasan s te is ki tudja milyen tájakon űznéd a fényt árván mint oly sokan Dehát itt vagy megjöttél elhozott csodálatos madár a szerelem a fák fölött riog a vadmadár puha öled nyugtatja lágy fejem Ö esti fény virágzó csillagok az én kedvem most már határtalan ujjongjatok ragyogjon a világ de jó nekem nem vagyok már magam Mikuláš Galanda: Női akt, ceruzarajz 1926.
