Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - HÍD - SAS ANDOR: Cseh nemzetébresztő a diéták városában

fordulóján. Egyetlen magyar szakemberről tudunk, aki áttanulmányozta és a magyar-cseh irodalmi és kulturális kapcsolatok szempontjából felhasználta őket 20 esztendővel ezelőtt. (Sárkány Oszkár Magyar kulturális hatások Csehországban 1790 — 1848 című terjedelmes tanulmányában.) Azonban nagyon sok kifejteni és megvilágítani való akad még e források alapján s az elvégzendő munkával magyar történész szakemberek jelentékenyen hozzájárulhatnak egy még megírásra váró nagy Palacký-életrajz ifjúkori részéhez.

Morvaország északkeleti részéből, Hodslavice falu tanítójának fiaként került át a fiatal Palacký a Vág partjára és a Duna vidékére, hogy itt tanulmányokat végezzen és felkészüljön arra a hivatásra, amelyre apja szánta, az evangélikus lelkészére. Tudomása volt arról, hogy ősei József császár idejéig hűek maradtak a cseh testvérek hagyományához és erdők mélyén összejöveteleket tartó gyülekezetéhez.

Milyen volt ennek a fiatal embernek politikai és társadalmi világnézete a férfikor küszöbén? Kikkel érintkezett, milyen benyomásokat, tapasztalatokat, tudást és értelmiségi munkára szóló ösztönzést szerzett? Milyen tájékozottsága volt a magyar irodalmi élet akkori jelenségeiről?

Ezeknek a kérdéseknek megválaszolásából korkép, társadalomrajz és arckép kerekedik ki.

A húszegynéhány éves Palacký szabadságos gondolkodására, arra a befelé elmélyülő ellenzékiségre, amely a Szentszövetség idején felnövő elfogulatlan értelmiség sajátja, jellemzően világítanak rá levelezésének és naplójának következő passzusai. 1819. december 18-án feljegyzi, hogy akkoriban megismerkedett egy lelkes fiatal magyarral, Kovacsóczy Mihállyal,2 aki beszélt neki irodalmi igyekezetéről, amellyel nemzete élenjáró íróinak sorába remél bejutni. „Közléséből megtudtam — írja naplójában Palacký —, hogy az osztrák rendszer minden módon igyekszik elnyomni a magyar nyelvet.“ Kovacsóczy közli Palackýval, hogy Döme pozsonyi kanonok a bécsi udvari kancelláriától engedélyt kért magyar folyóirat kiadására Pozsonyban s válaszul tudtára adták, hogy az osztrák monarchia akkori viszonyai nem teszik kívánatossá nagyszámú nyelv művelését.

Palacký megállapítja, hogy „ilyen módon nálunk cseheknél és szlávoknál sokkal kedvezőbb a helyzet, mert most a cseh nyelvet — császári rendeletre — legalább is kezdik valamennyi cseh iskolában tanítani.“ (PLN I. kötet 51. old.) Ez a fiatal magyar, fejezi be Kovacsóczyról szóló feljegyzését, telve volt szíves nagyrabecsüléssel irányomban.

Döme kanonok irodalmi téren is próbálkozott, mint Kazinczy ismerőse munkatársa volt az általa szerkesztett kassai Magyar Múzeumnak s utóbb a Magyar Tudományos Akadémia mint lelkes irodalombarátot és mecénást tiszteletbeli tagjává választotta. A magyar folyóiratok történetében nincs említés Döme tervéről, azonban semmi túlzás nem vethető szemére, mert 1819-ben Pozsonyban német, szlovák és latin nyelvű sajtó volt olvasható, magyar nyelvű hírlap vagy folyóirat azonban az 1786-ban megszűnt Ma9Yar Hírmondó óta nem került ki pozsonyi nyomdából.

Nemcsak kulturális szélcsendről lehet beszélni, hanem általában politikai és közéleti mozdulatlanságról. II. József a kormányszékeket, a helytartótanácsot és

2 Kovacsóczy Mihály (1801 — 1846), Pozsonyban jogot végez, és mint Palacký, nemesi házakban nevelősködik. Kisfaludy Károly Aurórájának munkatársa, szerkesztette a Pesten 1824-ben megjelent Aspasia almanachot.