Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - FORBÁTH IMRE: Kiadatlan verseiből
A HOLDSUGÁR REJTELMEI Az elhagyott téren a hold várat épített ezüst kövekből. Egy szakállas ember settenke íve nyomomba’ járt. Kanosaiul bokámra ragasztotta hűvös smaragdzöld szemét. Fondor ellenség, ki levesembe lassan ható mérgeket kever. Kutyák képében is követ, kik fölemelik rám hátsó lábukat. Libákat küld utánam gágogva hirdetni szégyenem. Büdös vizekkel meglocsol, tüskékkel rakja ki paplanom. Éjjel a falakon kopog, förtelmes röheje zavarja álmomat. Vasrácsos ablakok mögül figyel gonosz tekintete. A fákon szegletes árnyékok lógnak: precíz öngyilkosok . . . Az elhagyott téren táncolnak a hold ezüstleányai. 1932 ESTI DAL Lágyan izzanak a felhők óriási fák között Bolyong az alkonyat. Mtár szikra hull a holdról s a tó is fátylat ölt — A csókod is kihűlt, mint az esti föld. 1934 UTCASEPRŐK DALA Söpörj, seprő, söpörj seprők söpörjetek por födi az utcát el kell söpörnétek! Fekete aszfaltra hull a sár, hull a hó söpörj fáradt seprő kaparj hókaparó. Söpörj, seprő, söpörj seprők söpörjetek . .. Szolgák vagyunk, szürkék, mint téli verebek. Söprünk ínszakadva míg csuklónk reped száz év óta söprünk: söpörtünk eleget! Söpörj tovább, söpörj seprők söpörjetek: öreg világ piszkát kell elsöpörnetek! 1934.
