Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ: Forbáth Imre hatvan éve elé

Forbáth Imre hatvan éve elé

1957-ben Fábry Zoltán 60.-ik születésnapja alkalmából a bratislavai A Hétben egy vers látott napvilágot. Szerzője Forbáth Imre volt, aki e verset 1942-ben írta Londonban. Azóta újból elforgott az idő mutatója, a jubiláns — jubilatussá vált, mert Forbáth Imre 1958. november 17-én tölti be hatvanadik életévét.

Megemlékezésben nem szokás száraz életrajzi adatokat felsorolni Mégsem ismertethetjük Forbáth Imre munkásságát anélkül, hogy egy-egy vonással rá ne mutassunk életének néhány mozzanatára. Elégia című versében azt írta, hogy neki déli magyar erdők zúgtak bölcsődalokat s enyhén ringatta a szőke Balaton. A somogymegyei Böhönye község képe ez, ahol a költő született 1898. november 17-én. Szlovákia fiatalkorát és második hazáját jelentette. Nyitra az érettségit (1916) és az állandó otthont, ahonnan a frontra kellett mennie. A harctér fordulatot hozott életében, a haladó szellemű diákkatona öntudatos szocialistává alakult s világnézetéhez mindmáig tántoríthatatlanul hű maradt. Budapesten kezdte meg orvosi tanulmányait s legnagyobb élménye a magyar tanácsköztársaság volt, amelynek mozgalmaiban tevékeny részt vett. Orvosi tanulmányait Prágában folytatta — bekapcsolódott a Kenczler Hugó vezette magyar kommunista frakcióba s közelebbről megismerte a csehszlovák és német elvtársakat. Prágában kezdte meg később orvosi pályafutását, majd Moravská Ostra- vába költözött (1932), ahol a „Magyar Nap“ egyik alapító szerkesztője volt. Párizsban (1938) Nezval cseh és Poničan szlovák költőkkel együtt résztvett az antifasiszta írók kongresszusán, melyen Teodor Dreiser elnökölt. Életének új szakasza az emigráció, színhelye London, ahová Lengyelországon keresztül menekült a fasizmus elől. A fasizmus leverése után visszatér felszabadult hazájába, előbb Ostravába, majd a nyugat-csehországi Teplice-fürdőben telepedik meg s ott él, dolgozik mindmáig.

Forbáth Imre már diákkorában kezdett verselni, de a harctér döbbenetes élményei elnémították benne a lírát. 1919-ben tér vissza a költészethez, sok versét a Kassák Lajos szerkesztette, Bécsben megjelenő „Ma“ közölte. Azóta állandóan írt különböző lapokba, a két világháború között sokat dolgozott a Korunkba és négy önálló verseskötete jelent meg: Versek (Bécs 1922), Vándorda! (Érsekújvár 1923), A favágók (Bratislava 1930), Panasz és remény (London 1942) Költészete merész ívet futott át, amíg a dadaizmustól eljutott a szocialista realizmusig.