Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
HORVÁTHNÉ (a konyha ajtaját nyitja): Elfő a jó tyúkleves, fiam. Jöjjön maga is, Feri... Kap egy tányérral, ha szereti... SZARKA: Hogyne szeretném, mamam . . . Kivált, ha csirke zúzája úszik benne. (Imrével be a konyhába ) Szünet. (Alkonyodík. A nap lassan felmegy a falon. Az árnyék egyre sűrűsödik. Az utca felől hangzavar. Asztalos jelenik meg, nyomában Mari. Érezni, hogy szóváltásuk volt, valamin összekaptak.) 13. jelenet. Asztalos és Mari. ASZTALOS (sebbel-lobbal belép, szinte beviharzik): Minek annyi beszéd. Szembe.* nézek vele... a képébe vágom! MARI (elfúlva követi; csupa könyörgés és láz): Ne menjen.. . könyörgök! ASZTALOS: Nem adlak oda neki... Se téged, se a gyereket! MARI: Most jutott eszébe a gyerek? Három évig nem gondolt rá. ASZTALOS: Tudhattad . . . bányában dolgoztam. Múlt héten jöttem haza. MARI: írhatott volna Osztravából is . . . Akár egy sort. Nem nekem, de Pannikának. ASZTALOS: Mindent jóvá lehet tenni, Mari... Szeretlek, jobban szeretlek, mint akkor. MARI: Hazudik. .. Átlátok én magán, mint az üvegen. Kikopott az úri életből.. Most újra kellenék . . . Hát nem! Köztünk vége mindennek. ASZTALOS: A gyerek ... Én vagyok az apja! MARI: Csak az enyém! Maga megtagadta ... Keressen más szeretőt! ASZTALOS: Asszonynak akarlak . . . elveszlek ... Ezt most megmondom neki... álljon félre, mert eltaposom! (Indul.) MARI (elállja útját): Ne, az istenért. . . Nem érti, ha most bemegy, mindent ösz- szetör . .. tönkre tesz. ASZTALOS: így is akarom. Szembe nézek vele... az egész famíliájával. MARI: Tudtam, hogy rossz ... de hogy ilyen gonosz . . . ! ASZTALOS: Nem vagyok gonosz .. . Ha annyira akarod, be se megyek. Tőled függ! MARI: Tőlem? (Rosszat sejtve, szinte alig leheli.) Mit akar? ASZTALOS: Ma éjszaka eljösz hozzám ... és akkor . . . MARI: Nem, soha! ASZTALOS: Legyen . . . így is jó! (Félretaszítja Marit és indul a ház felé. Ahogy a tornáchoz ér, kinyílik a konyha ajtaja és Imre lép ki. Bent meggyújtották a villanyt és fénye most élesen kivágódik az udvarra.) 14. jelenet. Előbbiek, Imre, majd Horváth, Horváthné és Szarka. IMRE (egy pillanat alatt áttekinti az egész helyzetet): Mit keresel itt? ASZTALOS: Hagyd békén Marit. Ne szédítsd, ne udvarolj neki. HORVÁTH (megjelenik a kert felől. A sötétben megáll.)
