Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
9. jelenet. Imre, Horváth, majd Horváthné. IMRE: Jó estét, édesapám! HORVÁTH: Isten hozott, fiam! . . . Megjött az Imre, anyjuk! HORVÁTHNÉ (kisiet): Imrus, fiam! IMRE (megöleli édesanyját), HORVÁTHNÉ: Eressz! Nem vagyok én vasból! (Gyöngéden monija; jól esik az acélos ölelés.) IMRE: Hogy van, mama? HORVÁTHNÉ: Három hétig felénk se néztél . . . Egészen elfelejted a szülédet. IMRE: Nem én! Elhoztam a kenőcsét. Két tégellyel is, hogy hamar ki ne fogyjon. HORVÁTHNÉ (anyás gondoskodással): És a szennyes ruhád? . . . Mindjárt beáztatom. IMRE: Ne fáradjon, mama. Mindent a gyári mosodában hagytam. HORVÁTHNÉ: Jaj, fiam ... a lúg kimarja ... a gép összetépi... A rétes, jaj. .. odaég!(El a konyhába.) HORVÁTH: A rétes... A múlt héten is túróssal várt Nekem kellett belaknom vele, hogy kővé ne száradjon. (A két férfi egymásra mosolyog.) Csak szeresd az anyád főztjét. Addig jó az embernek, amíg az anyja konyháján él. IMRE: Az asszonyáén ... nem? HORVÁTH: Az már más ... Jó lehet, de nem olyan fölség«s. Az én anyám bablevesének ízét holtig a számon érzem . . . Majd megtudod te is. IMRE (cigarettásdobozát nyújtja az öregnek): Nem akar egy finom cigarettát, apa .. . Kínai! HORVÁTH: Már én csak a pipámnál maradok. Meg a magam dohányánál. Öt éve nem volt a számban cigaretta. (Kostökjéből tömni kezdi kurta pipáját.) Szed- lák Zsigától hallom, hogy új automatákat kaptatok. IMRE: Már én is újjal dolgozom Azért nem jöhettem mostanában. HORVÁTH: Jobban megy azzal a munka? IMRE: Jobban és könnyebben is. HORVÁTH (rágyújt, erősen fújja a füstöt; kissé a zavarát rejti a heves pöfé- keléssel): Mikor leszereltél... nem fogtalak vissza. Hagytam, hogy menj a fejed után. De mostanában, hogy jobban elővesz a csúz, az éjszaka nehezen múlik. Van időm törni a fejem. IMRE: Miattam? HORVÁTH: Miattad is . . . Nem egyszer kérdem, jó úton vagy, Imre? IMRE: Ne hánytorgassa, apa. Megmondtam én mindjárt az első hónapban, jobb nekem ott... Pedig akkor csak rakodtam, szenet lapátoltam, homokot ta- licskáztam. HORVÁTH: Az a munka jó, amit az ember a szívével csinál. Ami örömöt okoz... Érzed ezt az örömöt ott a gyárban, fiam? IMRE: Érzem, apa ... Én már odanőttem. HORVÁTH: Lehet falakhoz odanőni.. . A gyár, a gép nem él, csak a föld. IMRE (mosolyog)-. Egyszer elviszem magammal a gyárba, hogy ne kívülről, a kerítés mögül nézze. Meglátja maga is, milyen elevenen él... milyen hatalmas és szép . . . Mikor először láttam, belekábultam. Mind így van vele, aki falu
