Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
HORVÁTH: Én magukkal?... Lehetetlent kíván... Ne higgye, hogy önző vénember vagyok . .. hogy nem tudom, merre tart a világ. Szeretem a földemet, nagyon szeretem ... De akinek talpa alatt egyszer megingatták, az nem kapaszkodik belé foggal, körömmel. És én alattam egyszer megingott már... éppen egy évtizede . . . Maga akkor még gyerekember volt, GARAS: Emlékszem rá.. . Egy éjszaka körülfogták a házunkat és vittek minket is ... HORVÁTH: Keserves esztendő volt az idegenben, de arra megtanított, hogy a föld nem minden ... Az élet szent .. . meg a munka. GARAS: Ezt vallja és mégis — — HORVÁTH: Nem tudok én közösködni olyanokkal, akiknél a munka csak afféle rossz... Furcsa is volna, hogy éppen én beszéljek maguknak erkölcsről.. . hogy ne lopjanak annyit. . . abból a közösből... Én hajnalban kelek . és, éjfélkor fekszek, ha sürget a munka . .. Ezt mondjam, ezt prédikáljam maguknak? GARAS: Ezt és ezer mást! . .. Mert nagyonis igaza van ... De nem gondolja Gazsi bácsi, hogy mindezt odabenn a szövetkezetben kéne elmondania ? . .. Ha ket- ten, hárman mondjuk, foganatja lesz! BARTA (megjelenik a kerítésnél.) 7. jelenet. Előbbiek és Barta, majd Horváthné. BARTA (belép. Negyvenéves, könnyen hevülő, ingerlékeny, de alapjában véve nem rossz ember. Egyetlen nagy hibája: attól fél, hogy valaki a gazdálkodás dolgában többet tud nála és rontja tekintélyét. Ez magyarázza fölényes magatartását Horváthtal szemben is. Most békiilékeny a hangulata és minden jel arra vall, hogy meg akarja nyerni Horváthot): Jónapot!... Eljöttem, hogy parolát adjak. Elfogadja? HORVÁTH (meglepődve, ugyanakkor tartózkodással): Ha jó szívvel nyújtja, szívesen elfogadom. (Kezet szorít Bartával.) GARAS (fellélegzik, mintha mázsás kő hengeredne le a melléről.) BARTA: Ez a Jani fiú nagyon akarta . . . Reggel belém kötött. ■ • nem tagadom, volt egy kis igazsága ... Talán már el is mondta magának. Megelőzött. HORVÁTH: Kerüljön beljebb, elnök úr. (A konyhába kiált.) Anyjuk! HORVÁTHNÉ (kijön és arca örömre deriil, ahogy megpillantja a vendégeket). Isten hozta magukat! BARTA: De jó színben van, Horváth mama! HORVÁTHNÉ: Jön a fiam. És az öröm fél egészség. HORVÁTH: Egy kis szíverősítőt, mama! HORVÁTHNÉ: Hozom mindjárt. (El.) HORVÁTH: No üljön le egy cseppet nálunk, elnök úr .. . És maga is, Jani. BARTA (leül.) GARAS (is helyet foglal, de csak a pad sarkán; még mindig nem ocsúdott föl a meglepetésből, hogy .elnökét itt látja.) BARTA: Hallom, hogy délben nálunk járt a Homok dűlőn ... Sok látnivaló nincs rajta, mi? .. . Komisz föld. HORVÁTHNÉ (kijön újra. Egy üveg pálinkát és néhány poharat hoz.) HORVÁTH (teletölti a poharakat): Hát akkor használjuk.
