Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - SZABÓ BÉLA: Naplórészlet

mert nem tudtam az említett magyar írók védelmére kelni. Sürgősen, szinte menekülve kezet ráztam vele és elbúcsúztam. Egyedül akartam lenni... Az ember, ha író, nehezen vallja be az olvasónak, hogy az irodalom ellen elkövetett vétkek károsak, visszataszítóak és harcolni kell ellenük, de ha az irodalom vét a szocializmus ellen, halálos sebeket ejt és ez a vétek megbocsáthatatlan .. .

Megbocsáthatatlan... ezt dadogom magamban kínlódva és gyötrődve és minduntalan hallom a magyar rádió akkori bemondóját, aki megrendülve adta hírül a világnak, hogy Nyugat-Berlin lakossága gyertyát gyújtott a „forradalomban“ elesett hősök tiszteletére. Vajon mit szóltak az ellenforradalmat helyeslő magyar írók az égő gyertyáktól ragyogó berlini ablakokhoz? Gondoltak-e arra, hogy nincs a világon annyi gyertya, ahány fiatal magyar elpusztult már a történelem folyamán a német hatalmi törekvésekért?

L'órincz Gyula rajza