Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - FIGYELŐ - A csehszlovákiai magyar irodalom és egy csehszlovákiai magyar regény (Rácz Olivér)
zott terv alapján. Elképzelésem szerint évente egy vagy két kötettel indulhatna meg ez a haladó hagyomány-sorozat. Meg vagyok győződve arról, hogy a Kiadó ezt a gondolatot magáévá teszi és rövid időn belül realizálni fogja. A konkrét, részletes terv kidolgozásának nem akarok elébe vágni, csak néhány, először számbajö- hető nevet próbálok felvetni: Fábry Zoltán (a már hozzáférhetetlen régi köteteinek, a Korparancsnak és a Fegyver s vitéz ellennek a válogatásával), Bányai Pál (a Fakó földekkel), Morvay Gyula (az Emberek a majorban című regénnyel) stb. Ennek az eszmefuttatásnak az elején olyan új irodalmi jelenségekről, vívmányokról szóltam, amelyek a szlovákiai magyar irodalom fejlődését hathatósan szolgálják. Nem véletlenül tetterrv ezt. A Sely- lyei kötet, amelyről itt beszéltem és az a haladó hagyomány-sorozat, amelynek a megindítására javaslatot tettem, szintén nemcsak a múltat rögzítő emlékként jelentős, hanem a jövőt építő tényezőként is. A szocialista irodalom nem a levegőbe épül, hanem erős és szilárd alapokra. Ezekben az alapokban erő-tartó és erő-teremtő értékként foglal helyet a haladó hagyomány is. Szolgáljon ez a hagyomány az új irodalmi nemzedékeknek példamutató tanulságul, de új értékeket teremtő, munkára serkentő buzdításul is egyben. Turczel Lajos A csehszlovákiai magyar irodalom és egy csehszlovákiai magyar regény A csehszlovákiai magyar irodalom egy aránylag szűk emberi közösségnek az irodalma, kultúr-folyamatossága hetvenkét átkon és kilencszer kilenc gyűlölködésen keresztül épült a máig, történelmi múltja 1918-ig nem volt neki. Árva gyerek volt, lelenc, ha úgy tetszik. Didergős, vézna kis testét néhány minden életet tisztelni tudó fiatal találta meg a szőke part alatt, s mert olyan volt, mint elhagyott nyúlfióka, ha pengő kasza elé kerül, elhatározták, hogy felnevelik: a Sarló jegyében nevelik fel. Gyámja Szabó Dezső volt, bölcsője Ady Endre, s Móricz Zsigmond oktatta talpra állásra. Ismétlem: nem volt egy apja sem. De mikor járni kezdett és szót kért, hetvenhét sógor, koma és kilencszer kilenc keresztapa nyúlt a keze után és húzta volna kilencszer kilenc válaszút felé. Ha a Sarló nem védi, agyon szerették volna. A Sarlónak köszönhető, hogy megélt. Bejárta az ifjúság minden útját: egy sajó- völgyi sátor-tábor cserkész-romantikájától jutott el a falu-romantikáig; faluromantikától a parasztromantikáig vitt az útja, aztán megállt és elgondolkozott: „A parasztromantikát a munkásmozgalomhoz való csatlakozásnak kell felváltania. A magyarság jövője szempontjából az új nemzedék legfontosabb feladata tehát olyan diákmozgalom felépítése, amely megfelelő pedagógiai reformok igénybe vételével a most fejlődő fiatal értelmiséget egy új társadolom előkészítésére teszi alkalmassá.“ (Balogh Edgár.) Az árva gyerek, a kitett lelenc lábra állt és elindult a társadalmi közösség, a történelmi hitel felé. Fábry Zoltán és Morvay Gyula, Győry Dezső és Forbáth Imre, Sellyei József és Jarnó József írásaiból született meg és lett: a csehszlovákiai magyar irodalom. Gyökeret vert és terebélyesedett. Már voltak érett termései, melyek új hajtásokat plántáltak a hazai földbe, már voltak hulló virágai, melyeket a hazai földön túlra sodortak büszke szelek: minden .jel szerint volt és létezett. Azóta kétszer vágták át a gyökerét és kétszer pusztította ragály a lombjait: 1938-ban baltával és fűrésszel döntötték tövét, méreggel permetezték lombjait; így próbálták kiirtani. 1943-ban tövét is kiásták, megmaradt kevés hősi hajtását felperzselték, talaját sóval szántották fel, hogy nyoma se maradjon: így pusztították. 1945-től 1948-i-g halott tönkként hevert az út szélén, pedig ujjongani szeretett volna az ujjongókkal, építeni az
