Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - LÁTÓHATÁR - Gály Iván: A XX. század művészete
töitenének be. Nem is szólva az olyan filmesekről, akik csupán a neorealizmus külső jeleit veszik át. A mi alkotó módszerünk a szocialista realizmus, amelynek az egyes nemzeti kinematográfiákban természetesen megvannak a sajátos jegyei, vonásai. Ezek az illető országok feltételeiből fejlődnek ki s megadják a különféle szocialista országok filmgyártásának a lényegben egyező, a formai megnyilvánulás egyes részleteiben eltérő jellegét. Más például a szovjet, a magyar, a csehszlovák film arculata, még ha a legfontosabban, abban, hogy a szocializmus céljait szolgálja realista eszközökkel — egyezik is. Maga az élet határozza meg a film mai feladatait. A filmnek szoros kapcsolatban kell állnia azzal, ami körülöttünk történik, s a társadalmi fejlődés, a szocialista jövő pártján állva az embereket hazafiasságra, háborúellenességre, öntudatosságra kell nevelnie. Ez világos feladat. Nyugaton azonban e cél megvalósítása terén minden erőnek elsősorban arra kell összpontosulnia, hogy a haladó gondolat minden akadály ellenére érvényre juthasson, míg nálunk arra, hogy ez a szabadon kifejezhető haladó gondolat a művészi tökély formájában jelentkezzék minél több filmben. Sikeresen elindultunk ezen az úton, amelyet az elmúlt év világraszóló sikerei fémjeleznek. Még többet akarunk. Azt, hogy a szocialista filmgyártás az eddiginél is kifejezőbben bizonyítsa be fölényét. Ennek érdekében arra kell törekednünk, hogy megoldjuk a további égető kérdéseket is. Filmjeink döntő többségének a mával kell foglalkoznia, hiszen a filmművészet és korszerűség, amint azt Rosztyiszlav Jurenyev, a kiváló szovjet filmesztéta hangsúlyozza, két egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ebben a vonatkozásban még sok tennivalónk van, mégha az utolsó időben mind több szocialista alkotóművész, főleg a fiatalabb nemzedék tagja, meríti témáit a mai életből. S ha filmdolgozóink ugyanakkor állandóan szem előtt tartják, hogy kinek készülnek műveik, ha a filmek arccal az ember élete és problémái felé fordulnak, mesteri formában tükrözve azt, akkor bátran mondhatjuk: nincs messze a szocialista filmművészet teljes diadalának ideje. Gály Iván
