Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - LÁTÓHATÁR - A szépirodalom fejlődésének törvényszerűségei
LÁTÓHATÁR A szépirodalom fejlődésének törvényszerűségei /. A -probléma jelentősége A szépirodalom objektív fejlődési törvényszerűségeinek meghatározása a szovjet irodalomtudomány és általában az irodalommal foglalkozó tudományok előtt álló legfontosabb elméleti problémák egyike. A marxista történelemtudomány határozott törvényszerűségeket fedez fel a társadalmi fejlődés folyamatában; a társadalmi fejlődés törvényszerűségének elve kiterjed a történelmi folyamatok egészére, tehát az irodalomra is. Magától értetődő, hogy ezek a törvényszerűségek az élet minden területén az illető szakasz sajátosságinak megfelelően érvényesülnek. Ezért az irodalmi fejlődés folyamatára ható törvényszerűségek is sajátos jellegűek. Az irodalomtudományban már régen felvetődött a probléma, hogy megvizsgálják az irodalom fejlődésének törvényszerűségeit, de ezt a kérdést túlnyomó- részt helytelen elméleti és módszertani szempontokból vizsgálták. A régi irodalomtudomány egyik, a maga idejében haladónak tekinthető irányzatának — az úgynevezett kultúrtörténet] iskolának a képviselői az irodalom fejlődését a kultúra fejlődésével, s egyáltalán az emberi élet történelmi fejlődésével igyekeztek összekapcsolni. Nem is beszélve azonban arról, hogy esetükben szó sem lehetett a társadalmi fejlődés dialektikájának igazán tudományos materialista megértéséről, szem elől tévesztették a szépirodalomnak mint olyannak a sajátosságát. A nyugati irodalomtudomány egy másik jelentős irányának, a még ma is nagyon népszerű formalizmusnak a képviselői teljesen egyoldalúan értelmezték az irodalom sajátosságát. Azzal, hogy az irodalomban mindent az irodalmi formára redukáltak, elszakították az irodalmi fejlődést a társadalom életének fejlődésétől; az irodalomtörténetet a legjobb esetben úgy igyekeztek értelmezni, mint maguktól fejlődő jelenségek sorozatát, az irodalmi fejlődést, mint olyant pedig teljesen tagadták, az „izlés ingalengésének“ elméletével helyettesítették. (Csizsevszkij ) Marx, Engels és Lenin művei lehetővé tették az irodalmi fejlődés tudományos vizsgálatát. Az irodalmi fejlődés a társadalmi viszonyok alakulásától függ, amelyet az osztálytársadalomban az osztályharc s végeredményben a termelőerők fejlettsége és a termelési viszonyok fejlődése szab meg. A szovjet irodalomtudósok, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak alapvető műveire támaszkodva és felhasználva a marxista irodalomtudomány tapasztalatait (Mehring, Plehanov,. Vorovszkij, Lunacsarszkij és mások munkái), számos konkrét tanulmányukban A fenti cikk tanulmányi anyagként jelent meg a Szovjet Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi közlönyében.
