Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-07 / 25. szám
IPAROSOK LAPJA 3 két s elküldjük a magunk az édes vérünk szülötte képviselőket, hogy a bársony széken ülőktől kérdezzék meg, mit tettek egy évtized alatt Magyarország kisiparosaiért, mit a haza eme kézzel dolgozó, adóval súlyasan megterhelt polgárai érdekében ? Simkó Aladár. HIVATALOS RÉSZ. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara hivatalos közleményei. Kereskedők és iparosok figyelmébe. 7185—1907. sz. Az érdekeltek figyelmét a debreczeni kereskedelmi és iparkamara ezennel felhívja a m. kir. budapesti I-ső honvédkerület hadbiztossága által közzétett árlejtésre. Verseny tárgyát képezi: a debreczeni és jászberényi állomások termény és anyagjárandóság szállítása. Áz ajánlatok 1907. évi julius hó 10. és 17-ik nap délelőtti 9 órájára benyújtandók. A bánatpénz összege: 5°/0. Elhelyezendő az ajánlat kapcsán. Az ajánlatok a debreczeni és zilahi szállításra nézve a debreczeni honvédlaktanya, a jászberényi és gyulaira pedig a gyulai 2-ik honvédezred parancsnokságához nyújtandók be. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők a kamaránál vagy az árlejtést kiíró hatóságnál nyerhetnek. 7224—--1907. Az érdekeltek figyelmét a debreczeni kereskedelmi és iparkamara ezennel felhívja temesvári 7-ik hadtestparancsnokság által közzétett árlejtésre. Verseny tárgyát képezi: a debreczeni cs. és kir. ezredek szalma, széna, fa és kőszén szállítása. Az ajánlatok 1907. évi julius hó 10-ik napján délelőtti 9 órájára benyújtandók. A bánatpénz összege: 5°/0. Elhelyezendő ajánlat kapcsán. Az ajánlatok a nagyváradi katonai élelmezési raktár czi- mére küldendők. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők a kamaránál vagy az árlejtést kiíró hatóságnál nyerhetnek. 246—1907. sz. Lochmájer János ácssegéd nagykárolyi lakosnak a Nagykárolyi ipartestület által 1891. év már- czius hó 26-án Í239. sz. alatt kiállított munkakönyvé ezennel érvénytelenittetik. Nagykároly, 1907. julius hó 3-án. A nagykárolyi ipartestület nevében: Járay József, Kinczel János, jegyző. elnök. Alakítsunk ipari szövetkezeteket. H. Lapunk legutóbbi számában ismertettük az árucsarnok-szövet- kezet hivatását, lássuk miben áll a gépműhely-szövetkezet czélja. Az ipari-szövetkezetek s igy a gépműhely-szövetkezet czélja is az, hogy ezek tagjaikat minél önállóbakká és függetlenebbekké neveljék és tagjaik gazdasági s üzleti önállóságát biztosítsák. E czélból felállítanak műhelyeket és telepeket, melyekbe a tagok vagyoni erejüknek és egyéb eszközüknek csak egy részét adják össze avégre, hogy a meghatározott körben közös termelést űzzenek és az elárusitás is közös számlára történjen. Az ily termelő szövetkezetek iparos tagjaik különféle, üzleti szükségletei kielégítésére alakuljanak és se az iparost magát, mint üzletembert, se annak műhelyét ne nyeljék el, hanem inkább üzlete kiegészítésére félgyártmányok előállítására szolgáljanak. Erre nézve legczélszerübb a dfy- mühely-szövetkezet felállítása, mert ezen szövetkezet részére az állam ingyen ad gépeket, hogy ezek segélyével a szövetkezeti tagok gépi munkájukat a szövetkezeti műhelyekben végezhessék el. Ma, midőn a kisipar és kézműipar átalakulás alatt van, igen fontosak ezek a gépműhely-szövetkezetek, mert ezek utján a termelésnél a kisiparosok is igénybe vehetik a gépi erőt és élvezhetik ennek előnyeit. Gépműhely-szövetkezet már több van az országban, különösen az asztalos és fazekas iparágak czél- jaira. Ezekben ismertettük eme két fontos ipari szövetkezet czélját és begett; odakint a kert bokrai közt madárdal hívogatta vissza az elsietett nyári napokat. Szomorúság nehezedett rám. Ott éreztem, hogy a sebesen szálló idő egy pillanatra elfödi szárnyával a szememet, hogy ne lássam, amint elszáll fölöttem. Hogy ne lássam, amint a vágyaimat, az álmaimat is elviszi magával. Bármelyik virágra néztem, mindegyik valami régi emlékemet keltette életre, olyant, amelyikből köny született és borította a szememet. .És ezen a csodálatos kis cseppen keresztül be másnak látja az ember a világot, mint amilyen valójában! Amig a kertész a csokorral bibelő- dött, elszörnyüködtem ezerszinü népében ; — különösen az egyik pompás irisz-virág ragadta meg a figyelmemet. Megálltam előtte, magamhoz vontam halványkék fejecskéjét, kibontogattam kíváncsian a kelyhét, amiből nehéz illat lebegett fel arczomba. Egyszer aztán kisiklott a kezemből és kevélyen elfordult tőlem. Szokatlan gondolataim támadtak, de aztán, mielőtt gondosan megőrizhettem volna őket, belefoszlot- tak az illatos esti levegőbe. Addig gyönyörködtem, kíváncsiskodtam, amig elbódultam a nehéz illattól. Kedyetlenül vártam, hogy a kertész végezzen, aztán sétálni mentem a parkba. De mindhiába: a kábultságom egyre nőtt. Hanem mikor a parkot elhagyván, a tópartra értem, a szédülésemet mintha elvágták volna. És ahogy az esti szellő az arczomba csapott, azt kellett halkan mondanom: Adél! — Isten tudja, hogy ötlött ez , a név eszembe; sohasem ismertem Adél nevű leányt. Hazafelé indultam és alig értem az út kanyarulatához, az egyik nyaraló ablakában fehérruhás leányt pillantottam meg. Szőke haját ide-oda libben- tette a szellő; kék szeme szinte lángolt az alkony bíborában. Nagyot dobbant a szivem és megint azt mondtam: Adél! — Amikor a nyaralóhoz értem, felköszöntem a leánynak, amit ő mosolyogva fogadott el. Akkor bátorságot nyertem és felszóltam neki: Adél! Mielőtt elkanyarodtam az úton, visszanéztem. A leány ott állt és ahogy a tekintetünk találkozott, ismét mosolygott. Ettől kezdve gyakran találkoztam Adéllal a társaságban és rabjává lettem. Különös volt, hogy soha senkivel sem beszélt, csak velem és ha feszülten hallgattam szavait, a többiek csodálkoztak, hogy milyen szórakozott vagyok. És én rabja voltam Adélnak, mint Hoffmann volt Olimpiának. És ez idő, amig kiesik szivünkből a legfélelmesebb gyengeség: ez a legszínesebb! Amikor az utolsó morzsa is elfogyott, elkezdtünk öregedni. Jönnek a szürke napok, jönnek a szürke hajszálak és megjön az irónia. De ez már a vendégek között való. ,Ha tudtam volna, minő szenvedést okoz még nekem az irisz-virág! Kékkő, Raffia-háncs a, leg'Qlcsp'b'b ár "ban Isiaplrató TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyávalszemben.)
